(Hibbanti történet senki szemszögéből)
7.napja, hogy Kata eltávozott Hablatyéktól. Hablaty attól az éjszakától kezdve kicsit depressziós lett. Nem kérdés,hogy miért, hiszem elvesztette szíve választottját.
Egy napos reggelen Plépofa gondolta,hogy ebből már igazán elég és felment,hogy segítsen fia lelki bajain. Reggel felbaktatott fia szobájába és bekopogott. Kellemetlenül állt a szobaajtó előtt és várt. Hablaty meghallotta a kopogást és odaporoszkált az ajtóhoz nem is kicsit unottan. Kinyitotta az ajtót és szembe találta magát apja szigorú tegintetével. Lazán oldalra állt hogy beengedje édesapját. Plépofa leült a fia ágyára és összefonta az ujjait és figyelmesen figyelt.
-Még mindig a lány miatt vagy ilyen,fiam?-kérdezte az apja.Fia nagyon sóhajtott majd leült apja mellé.
-Nem tudom. Részben az én hibán és nem is.
-Pontosan hogy is történt az egész?
-Hát mikor kirohantam,ugye utánam jött és megkeresett. Visszahívott, én hallgattam rá és elindultunk visszafelé. És kábé félúton rájöttem,hogy itt van a pillanat amire vártam. Hiszen utánam jött és ez azért jelent valamit.-Plépofa szólni akart de inkább visszanyelte amit mondani akart.-Ezért leszálltam a földre,ahol ő is leszállt. Megkérdezte,hogy mi a baj és ekkor bevetettem hogy elviszem egy romantikus repülésre.Elfogadta és így sikert arattam. Mikor leszálltunk megcsókoltolt-apja elégedetten elmosolyodt- vagyis tulajdonképpen én csókoltam meg aztán ő,de mindegy és ekkor előbukkant Astrid és Takonypóc. Astrid féltékeny lett, hogy Katát is elvittem egy ilyen repülésre és blablabla aztán Kata kiakadt,Takony is kiagadt és így Astrid éa Kata is veszekedett velem és az egyik pillanatban Kata elfutott hogy Astridot is elvittem meg őt is és szerinte ez az én "csajozós trükköm" és én utána szaladtam aztán "üldözés" közben eltaláltak mindek egy-egy hálók. Hozzáteszem a történetek közben Fogatlan aludt.Szóval a hálókat elvitték egy hajóra és ott Dagur volt. Aztán az egyik pillanatban Els elé dobott egy Sikló koőonyát és azt mondta , hogy megölte Amazont. Mert Els hazaküldre Amazont mielőtt elvittem repülni. Els mérges lett és elkezdett sírni aztán egy sárkány bekapta és levitte a mélybe. Jaj, bocsánat megette a sárkány.-mutatta fel a mutató ujját- Én utána ugrotta de a sárkány már elúszott. Aztán Fogatlan kimentett és hazamentünk,majd elmeséltük a szigetén élőknek hogy Els már nincs többé.-mondta szomorúan maga elé nézve.-De elmúlt!-egyenesedett ki-És elment...-esett vissza-De túl fogom élni...-egyenesedett ki-...talán-esett vissza.-esetleg...igen!...vagy még se-így szórakozott magával.
-Jól van értem,fiam! Tudom milyen elveszíteni egy olyan embert akit azelőtt nagyon szerettél...-mondta szomorúan Plépofa és félkézzel átölelte a fiát. Egy darabig ölelkeztek és gondolkoztak,egészen addig míg Plépofa felnem pattant(nem akarta hogy könnyezzen) és elnem köszönt a fiától majd elsietett.
-Na.gyere,Pajti. Ideje kitisztítani a fejünket.-mondta Hablaty Fogatlannak,majd kimentek a friss levegőre. Gyorsan felszálltak. Nem sokáig repültek mikor elsuhant mellettük egy sikló.
-Hééé! Ez meg mi volt?-kérdeztze Hablaty majd hátra fordultak. A sikló,mintha keresne valamit,úgy repült.
-Pajti,ez nem...Amazon!!Gyorsan utána!-kiáltotta majd a sikló után repültek. A nagy üldözés közepette a sárkány hirtelen oldalra zuhant és lerepült a partra. Hablaty és Fogatlan követte őt és elbújtak nehogy meglássa őket a sárkány. A sárkány aggódva szagolgatta a partot. Majd körbe körbe járkált és erősen szagolgatott. Majd felkapta a fejét és elindult a tenger közepe felé repülni.
-Jellemző amazonra,soha nem adja fel,mint Els.-mondta Hablaty,majd követte a sárkányt.Jó darabig mentek majd a sárkány megállt és körül kémlelt. Hablaty is megállt tisztességes távolságban. A sárkány sokat szagolgatott majd a távolba meredt szomorúan.
-Tudod,elment...-szólt neki szomorúan Hablaty mire a sárkány megfordult.
-Nekem is hiányzik,de így a legjobb-erőltetett egy mosolyt az arcára Hablaty. Amazon lehajtotta a fejét miután még egyszer a távolba meredt.
-Gyere,haza viszlek Hibbantra és ott is maradhatsz-javasolva mosolyogva. A sárkány bólintott és vissza repültek...
-Jól van értem,fiam! Tudom milyen elveszíteni egy olyan embert akit azelőtt nagyon szerettél...-mondta szomorúan Plépofa és félkézzel átölelte a fiát. Egy darabig ölelkeztek és gondolkoztak,egészen addig míg Plépofa felnem pattant(nem akarta hogy könnyezzen) és elnem köszönt a fiától majd elsietett.
-Na.gyere,Pajti. Ideje kitisztítani a fejünket.-mondta Hablaty Fogatlannak,majd kimentek a friss levegőre. Gyorsan felszálltak. Nem sokáig repültek mikor elsuhant mellettük egy sikló.
-Hééé! Ez meg mi volt?-kérdeztze Hablaty majd hátra fordultak. A sikló,mintha keresne valamit,úgy repült.
-Pajti,ez nem...Amazon!!Gyorsan utána!-kiáltotta majd a sikló után repültek. A nagy üldözés közepette a sárkány hirtelen oldalra zuhant és lerepült a partra. Hablaty és Fogatlan követte őt és elbújtak nehogy meglássa őket a sárkány. A sárkány aggódva szagolgatta a partot. Majd körbe körbe járkált és erősen szagolgatott. Majd felkapta a fejét és elindult a tenger közepe felé repülni.
-Jellemző amazonra,soha nem adja fel,mint Els.-mondta Hablaty,majd követte a sárkányt.Jó darabig mentek majd a sárkány megállt és körül kémlelt. Hablaty is megállt tisztességes távolságban. A sárkány sokat szagolgatott majd a távolba meredt szomorúan.
-Tudod,elment...-szólt neki szomorúan Hablaty mire a sárkány megfordult.
-Nekem is hiányzik,de így a legjobb-erőltetett egy mosolyt az arcára Hablaty. Amazon lehajtotta a fejét miután még egyszer a távolba meredt.
-Gyere,haza viszlek Hibbantra és ott is maradhatsz-javasolva mosolyogva. A sárkány bólintott és vissza repültek...
