Eltelt 2 év. Isteneim de gyorsan telik az év! Már 2 éve élek Hibbant-szigetén. 14 éves lettem. Jézusum! Hablatyék meg 17! Azta! Mindenki külsőleg és belsőleg is megváltozott. Hablaty helyesebb lett(alap),Astrid erősebb(szintén alap), Halvér okosabb (mit is vártam tőle?),Takony hiúbb,Ikrek meg hülyébbek. Én meg...Maradtam normális csak éppen megnőttem és én is edzettebb,magabizotabb,ügyesebb,fürgébb lettem, tele titkokkal. Ma volt az a nap amikor ellátogattunk az én szeretett szogetemre;Melody-szoigetre. Örültem is meg nem is. Kíváncsi voltam a sziget állabotára és a lakosokra. Főleg a ,,barátaimra";Guyra(ejsd:gájra) és Nodra. Jackkel meg már nem is foglalkozom. Pontban 9-re ott kellett lenni az arénába,hogy időben oda érjünk. Gyorsan el is indultunk és miközben Hablattyal a térképet fürkéztük addig Takony ,,flörtölni" próbált Astriddal akit már nagyon idegesítette. Az ikrek...hát...nem is tudom mit csináltak. A lényeg hogy valami értelmetlent. És mikor már astrid majdnem megölte Takony felkiálltottam:
-Itt vagyunk!!
-Na végre!-tette vissza a szekercéjét Astrid megkönnyebülve. Leszálltunk a szigetre.
-Srácok! a sárkányokat el kéne bújtatni,mert itt mi nem lovagoljuk a sárkányokat. Vagyis a többi szigetlakó nem.
-Oké.-eggyezett bele Hablaty és elbújtattuk a sárkányainkat.Szép lassan sétáltunk a szigeten mint valami felfedezők.Persze mindenki kezében a jó kis fegyvere. Hablatynál például a pajzsa volt. Nálam az ijjam.(amit a kövi bekezdésben irok arról mi nem tudonk)
Guy és Nod is épp a sziget erdejében sétáltak és egyszer Guy megragadta Nodot és behúzta egy bokor mögé hogy elbújanak. Utána elkezdtek halkan,suttogva társalogni.
-Nod! Az ott nem Kata?-kezdte Guy.
-Áááuuu....Mi van?-eszmélt fel és utána döbbent le.-Wow. Tényleg! Kik azok vele?
-Nem tudom.
-Nem tudom hogy te hogy vele de szerintem szepp lett és jobb alakja is lett.-Guy értetlen fejjel nézett rá.
-Hát...most hogy mondod. Igazad van.-erre a mondatra megfordultam és a fába belelőttem egy nyilat,mert zajt hallottam. Persze mindenki hátra fordult.
-Mi az?-kérdezte Hablaty. Elkezdtem lassan futni felé és fél úton megálltam és elcsodálkoztam. Nod kikászálódott a bokor mögül. Mikor leporolta magát felénk nézett és ilyen arcot vágott:
-Wow(ejsd:wáó)!-csúszott ki a száján és felmért lentről felfelé. Én még mindig értetlenül néztem rá. Nem hittem a szememnek.Nod? Itt? Mit keres itt? Egy pillanatra megzorrent a bokor és egy vaddisznó szerű valami. Utána rohantam és a hátára terítettem és a fegyverem mutattam felé. Annak a valaminek ember keze volt ami feje felé nyújt mintha leakarta venni a fejét. Mint kiderűlt az egy mnaszk volt. Már félig levette és látszott arca amikor levette az egész maszkot és rám mosolygott. Olyan arcal nézett rám, hogy megismersz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése