Sziasztok. Itt rövid és gyors teszt. Sok sikert!
https://docs.google.com/forms/d/19DjlJpFEcgQ_ZmM8wBmppufnPS_yOW0Y6hMIiEyLUfQ/viewform?usp=send_form
2015. december 31., csütörtök
17.rész
Mikor felkeltem már a Dörgődob elment. Volt mellettem egy kis tűz,hogy melegedjek mert már kezdődött a hideg időszak. Már sötét volt,mert mikor a dörgődob idehozott akkor volt hajnal.Howl se volt ott velem. Gondolom elment ételért. Kinyújtózkodtam majd befontam a hajam mert kesze-kusza volt. Howl nem sokkal később érkezett és kihányt elém halat,majd a lerakott még halat,mert a lábába is fogott. Gyorsan megsütöttem majd kezembe vettem az első rejtvényt. Nagyot sóhajtottam majd kibontottam. A rejtvény ez volt:
,,Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!Keresd a megfejtést hol a sárkány inni tér!"
Jó darabig nézegettük Howl-al aztán végül felnéztem mire Howl hátra lépett az ilyedségtől.
-Megvan! Gyere Howl!-szóltam neki mire felpattantam és szálltunk az éjszakéban. Nehezen jutottunk el de végül sikerült.
-Ott! Oda szálljunk le!-mutattam egy kis patakocska mellé,közben még mindig a rejtvény és egy hozzákapott térképet nézegettem.
-Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!-olvastam kicsit halkan majd oda sétáltam a patakhoz.-Keresd a megfejtést hol a sárk...Ááááá!!-nem tudtam befejezni mert egy Világréme tört elő egy barlangból. Nagyon megilyettem. kicsit hátráltam. Odatartottam a kezem hogy megszelídítsem. A sárkány gyöngéden leszállt és odatartotta az orrát a kezemhez. Howl nagyon vicsorgott és morgott rá.-Nyugi,Howl. Nem bánt.-mondtam.-...Hol a sárkány inni tér. Vagyis a patakban!-mutattam a patakra és odamentem. A kétsárkány is odament. elkezdtem nézegetni a világító algát,mert ebből iszik a világréme és ettől lesz világító. Nézegettem a patakot.
-Ott!-kiáltottam és beleugrottam a vízbe. A sárkányok csak értetlenül néztek majd odasétáltak hozzám. Én kidobtam a patakból egy ládát pont a sárkik elé amitől a Világréme felrepült és Howl pedig hátra ugrott.Felültem a vízből és rajuk néztem.
Aztán elnevettem magam. Mindketten visszajöttek és szagolgatták a ládát. Kimásztam és ráztam a csurom vizes hajam(kiesett belőle a gumu,ígyhát ki van engedve). Kicsavartam a ruhám és leültem és a kezembe vettem a ládát. A Világréme elkezdte nyalogatni az arcom mire Howl ráüvöltött. A Világréme kicsit megilyedt így abba hagyta és lefeküdt mellém és a fejét a vállamra rakta. Howl ideges lett. Közben elneveztem a Világrémémet Light-nak. Kibontottam a ládát. Volt benne egy fekete nyaklánc és egy rejtvény. A nyakláncon volt egy kis papír. Út mutató. Gondolom. Elolvastam a kis lapot.
,,Gratulálok,Kata! Ügyes voltál,hogy megszerezted a nyakláncot. Ezt a nyakláncot vedd fel és soha ne vedd le. Ez a nyaklánc teljesen a nyakadra simul de nem fújt meg. E nyaklánc segítségével érted a sárkányok nyelvét. Fontos;senkinek se mondhatod hogy érted a nyelvüket és ha ne adj Thor leveszed,akkor is csak ha rajtad van akkor érted. Ha más viseli,ő nem érti. Sok sikert a következőhőz. Ha megtaláltad mindet,gyere hozzám és majd útba igazítalak. Az éjjeli Tolvaj,barátod"
Gyorsan felvettem és igaz. Értettem amit Light motyog álmában. Arany szive. Épp arról álmod hogy fürdik a tengerben. Ó istenek. Howl pedig nekem háttal feküdt és arról motyogott,hogy ha Light bántani mer akkor megeszi. Oda mentem Howl-hoz és megpaskolva a hátát megszólítottam.
-Howl? Szerinted menjünk tovább vagy majd holnap?
Howl:Nem tudom. Kérdezd meg Light-ot!-mondta bosszúsan.
-Ó ugyan. Light csak segített.
Howl:Miben?
-Na jó,semmiben. De ő csak egy egyszeri barát. Te vagy a sárkányom. És a tojás. Amit a barlangba hagytunk!!
Howl:Megérdemelted.
-Howl! Vissza kell mennünk!-mondtam majd odafutottam Light-hoz és felébresztettem.-Light! Nekünk mennünk kell. Sajnálom,de majd még találkozunk! Szia.-hadartam mire csak nézett és letette a fejét(biztos álmos volt)és visszafutottam Howl-hoz és felpattantam rá.-Mehetünk.-és jó gyorsan vissza mentünk. A barlangban felkaptam a tojást.-Holw. Ez abarlang nincs túl lent?
Holw:Hogy érted?
-Hát nem fog itt egy sárkány vagy akármi betörni? Vagy könnyen megtalálak.
Howl:Ó én tudok egy jó magas barlangot! Elviszlek.
-Oki-gyorsan a tojással felültem és elrepültünk egy nagyon magas barlangba.-Wow! Ez tényleg nagyon magas. Itt jó lesz. Howl! hozz kérlek hozz tűzifát! Nagyon mocorog a tojás. Ki fog kellni!-Howl gyorsan elment. Hozott halat és fát. Gyorsan csináltam tűzet és vártuk a kis sárkányt. Howl a tűz túl oldalán feküdt. Az egyik pillnatban szétrobbant a tojás. Én a nagy hatástól hátra estem. A tojás helyén egy kis sárkány feküdt.Oda mentem négy kézláb és odanyújtottam a kezem. A sárkány rám nézett. Olyan cuki voooolt!!!
Így nézett ki. Olyan édi. Odaugrált hozzám és belefeküdt az ölembe. Felnézett és valamit mopndott,nem értettem. Howl ide sétált és ránézett. Kihányt neki halat amit a kissárkány jóízűenm elfogyasztott.
Howl:Mi lesz a neve?-kérdezte én pedig a kis siklóra néztem aki már a lábamon szúnyókált.
-Hát....Rókabőr.Angolul Foxfur. Szerintem illik rá.
Howl:Szerintem is.-Már nagyon késő volt. Megfogtam a kissárkányt és felemeltem. Oldalra feküdtem és mellém raktam. Rókabőr odabújt hozzám. A karommal átöleltem. Howl is odafeküdt. Így aludtunk el.
,,Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!Keresd a megfejtést hol a sárkány inni tér!"
Jó darabig nézegettük Howl-al aztán végül felnéztem mire Howl hátra lépett az ilyedségtől.
-Megvan! Gyere Howl!-szóltam neki mire felpattantam és szálltunk az éjszakéban. Nehezen jutottunk el de végül sikerült.
-Ott! Oda szálljunk le!-mutattam egy kis patakocska mellé,közben még mindig a rejtvény és egy hozzákapott térképet nézegettem.
-Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!-olvastam kicsit halkan majd oda sétáltam a patakhoz.-Keresd a megfejtést hol a sárk...Ááááá!!-nem tudtam befejezni mert egy Világréme tört elő egy barlangból. Nagyon megilyettem. kicsit hátráltam. Odatartottam a kezem hogy megszelídítsem. A sárkány gyöngéden leszállt és odatartotta az orrát a kezemhez. Howl nagyon vicsorgott és morgott rá.-Nyugi,Howl. Nem bánt.-mondtam.-...Hol a sárkány inni tér. Vagyis a patakban!-mutattam a patakra és odamentem. A kétsárkány is odament. elkezdtem nézegetni a világító algát,mert ebből iszik a világréme és ettől lesz világító. Nézegettem a patakot.
-Ott!-kiáltottam és beleugrottam a vízbe. A sárkányok csak értetlenül néztek majd odasétáltak hozzám. Én kidobtam a patakból egy ládát pont a sárkik elé amitől a Világréme felrepült és Howl pedig hátra ugrott.Felültem a vízből és rajuk néztem.
Aztán elnevettem magam. Mindketten visszajöttek és szagolgatták a ládát. Kimásztam és ráztam a csurom vizes hajam(kiesett belőle a gumu,ígyhát ki van engedve). Kicsavartam a ruhám és leültem és a kezembe vettem a ládát. A Világréme elkezdte nyalogatni az arcom mire Howl ráüvöltött. A Világréme kicsit megilyedt így abba hagyta és lefeküdt mellém és a fejét a vállamra rakta. Howl ideges lett. Közben elneveztem a Világrémémet Light-nak. Kibontottam a ládát. Volt benne egy fekete nyaklánc és egy rejtvény. A nyakláncon volt egy kis papír. Út mutató. Gondolom. Elolvastam a kis lapot.
,,Gratulálok,Kata! Ügyes voltál,hogy megszerezted a nyakláncot. Ezt a nyakláncot vedd fel és soha ne vedd le. Ez a nyaklánc teljesen a nyakadra simul de nem fújt meg. E nyaklánc segítségével érted a sárkányok nyelvét. Fontos;senkinek se mondhatod hogy érted a nyelvüket és ha ne adj Thor leveszed,akkor is csak ha rajtad van akkor érted. Ha más viseli,ő nem érti. Sok sikert a következőhőz. Ha megtaláltad mindet,gyere hozzám és majd útba igazítalak. Az éjjeli Tolvaj,barátod"
Gyorsan felvettem és igaz. Értettem amit Light motyog álmában. Arany szive. Épp arról álmod hogy fürdik a tengerben. Ó istenek. Howl pedig nekem háttal feküdt és arról motyogott,hogy ha Light bántani mer akkor megeszi. Oda mentem Howl-hoz és megpaskolva a hátát megszólítottam.
-Howl? Szerinted menjünk tovább vagy majd holnap?
Howl:Nem tudom. Kérdezd meg Light-ot!-mondta bosszúsan.
-Ó ugyan. Light csak segített.
Howl:Miben?
-Na jó,semmiben. De ő csak egy egyszeri barát. Te vagy a sárkányom. És a tojás. Amit a barlangba hagytunk!!
Howl:Megérdemelted.
-Howl! Vissza kell mennünk!-mondtam majd odafutottam Light-hoz és felébresztettem.-Light! Nekünk mennünk kell. Sajnálom,de majd még találkozunk! Szia.-hadartam mire csak nézett és letette a fejét(biztos álmos volt)és visszafutottam Howl-hoz és felpattantam rá.-Mehetünk.-és jó gyorsan vissza mentünk. A barlangban felkaptam a tojást.-Holw. Ez abarlang nincs túl lent?
Holw:Hogy érted?
-Hát nem fog itt egy sárkány vagy akármi betörni? Vagy könnyen megtalálak.
Howl:Ó én tudok egy jó magas barlangot! Elviszlek.
-Oki-gyorsan a tojással felültem és elrepültünk egy nagyon magas barlangba.-Wow! Ez tényleg nagyon magas. Itt jó lesz. Howl! hozz kérlek hozz tűzifát! Nagyon mocorog a tojás. Ki fog kellni!-Howl gyorsan elment. Hozott halat és fát. Gyorsan csináltam tűzet és vártuk a kis sárkányt. Howl a tűz túl oldalán feküdt. Az egyik pillnatban szétrobbant a tojás. Én a nagy hatástól hátra estem. A tojás helyén egy kis sárkány feküdt.Oda mentem négy kézláb és odanyújtottam a kezem. A sárkány rám nézett. Olyan cuki voooolt!!!
Howl:Mi lesz a neve?-kérdezte én pedig a kis siklóra néztem aki már a lábamon szúnyókált.
-Hát....Rókabőr.Angolul Foxfur. Szerintem illik rá.
Howl:Szerintem is.-Már nagyon késő volt. Megfogtam a kissárkányt és felemeltem. Oldalra feküdtem és mellém raktam. Rókabőr odabújt hozzám. A karommal átöleltem. Howl is odafeküdt. Így aludtunk el.
2015. december 27., vasárnap
16.rész
A dörgődob szájában majdnem megfulladtam. Több okból is. De mikor kirepült a vízból elrepült egy barlanghoz ahol leszállt és kiköpött. Mikor kiköpött elkezdtem köhögni és próbáltam felállni vagy legalább felülni de nem sikerült mert nem volt erőm hozzá. Gyenge voltam. Nem csoda,majdnem megfulladtam. A próbálkozás után a hátamra feküdtem és egy kicsit pihentem és kifújtam magam. A kezemet széttértam. Az egyik pillanatban a dörgődob rám nézett(fölém) az egyik oldalamról a másikról pedig egy lila,kék szemű sárkány. Nem tudom milyen sárkány lehetett. Gyorsan feltámazkodtam vagyis felültem. A két sárkány értetlenül néztek rám. Értelmes szelíd sárkánynak tüntek. Az ismeretlen sárkány nagyon fúra. Nagyobb volt mint a többi de nem óriás. Lila volt az egész teste. Csak 2 lába volt és mint az Ölvész és a Szörnnyennagy Rémség a szárnyaival járt. De volt neki még egy szárnya a "járós" szárny felett. 2 pár szárny?? Aztaaaa!! Felálltam oda sétáltam az ismeretlen sárkányhoz aki totál nyugodtan nézett rám mintha már ezer éve megszeliditettem volna. Oda tartottam a kezem hogy megszelídítsem és az orrát a tenyerembe nyomta. Olyan csodás volt! *-*
Így nézett ki. Volt a "taraja" egyik kinővésén egy levél. Rá volt kötve. Levettem és elkezdtem olvasni.A két sárkány a két oldalamon nézte a levelet mert mivel olvasni nem tudtak. Tiszta barátságosak voltak még akkor is ha az egyik majdnem megölt a másiktól megmajdnem szívrohamot kaptam.
,,Szia Kata!
Szörnyen röstellem hogy majdnem megfulladtál de ideje elkezdeni a feladatokat. Amúgy meg majdnem megöltek volna ha a hajón hagylak. Még egyszer bocsánat a Dörgődobért. Csak ez volt a legbiztonságosabb. Ha a levegőben ment ki akkor lelötték volna és belefulladtok a vízbe. Szóval most biztos azon agyalsz hogy,hogy került oda és minek van ott a másik sárkány. Nos,mivel Amazont sajna lelötték ezért kell egy másik sárkány a feladatokhoz míg a másik érett nem lesz.-ekkor jöttem rá hogy otthagytam Hablatyéknál a tojásom. a fenébe! Na tessék rám bíznak egy tojást én meg elhagyom. Gratulálok magamnak.-Tudom hogy elhagytad a tojást. A lila sárkány elhozta neked.-rá néztem a másik sárkányra aki ide görgette a tojást. Megköszöntem és megsimogattam az álla alatt. Ennek örült.-Ez a sárkány egy Viharvágó. Sokkal nagyobb mint a többi és biztos észre vetted a másik pár szárnyát. Ez a sárkány a tiéd. Lány és körülbellül veled egy idős. Nevezd el. Ezek a sárkányok nagyon okosak és értelmesek. Nekem is ilyen sárkányom van. Az ő neve Felhőugró és ő a te sárkányod apja.-rá néztem a Viharszelőmre. Már lekuporodott és elaludt. Olyan édes volt.-Szóval itt a másik levél és kedz el a feladatokat. Ez az első relytvény. Amit megtalálsz azt hordanod kell egész életedben. Ez fontos! Ha megfejtetted a rejtvényt az ajándék mellett találod a következő rejtvényt. Sok sikert.
Sok sikert:Éjjeli Tolvaj"
-Na jól van srácok. Már késő van. És fáradt vagyok. szerintem feküdjünk le és majd holnap elkezdjük. És neked pedig nevet fogok adni.-álltam a Viharszelőm elé. -A neved...pedig....az ..lesz hogy....Howl!-erre a sárkány kicsit megilyedt. Hangosan mondtam.-Jaj,bocsi. A neved ezentúl Howl.-és megsimiztem az arcát mjad lefeküdtünk aludni.
Útmutatás
Sziasztok.
Nos,vágjunk a közepébe. Most van az amikor én úgye elhalálóztam és eredetileg vége a történetnek. Most következik még csak a java. Nem árulok egy semmi olyat csak annyit hogy sok változásnak nézek(nézünk) elébe. Lássuk csak mi történt a halálom előtt:
- családi titok
- sírás
- megértés
- Hablatyéknál vacsora
- Romantikus repülés
- Csók
- Lebukás
- Árulás
- Kiborulás
- Menekülés
- Elkapás
- Újabb sírás az elvesztett sárkányom miatt
- "HABLATY,SEGÍTS"
- megettek.
Ez egy sikló tojás. Hurrááá!!! De mivel kell egy sárkány hogy keressem a dolgaimat,az Éjjeli Tolvaj küld egyet nekem. Azt nem árulóm el hogy milyet majd meg látjátok :)
Lesznek majd részek az én szemszögemből meg lesznek részek Hibbantról Hablotytól.Persze senki nem tudja hogy élek ezért titokban kell tartani. Ezért lesz nehéz. Még az is nehéz lesz hogy ne mutassam ki az Éjjeli Tolvaj előtt a Hablaty iránti érzelmeimet. Senki nem tudhat semmit.
Még egy dolog. Miután az utolsó feladat véget ér,az Éjjeli Tolvaj barátom, átváltoztat. Már van egy vázlatom hogy miléyen leszek de azt nem mutatom meg :) Hihi gonosz vagyok :D Ha valakinek valami kérdezni valója vagy mondani valója van,irjon megjegyzést vagy mailt ;) Ja és új cím lesz éj új kép :D
R.I.P Amazon :(
R.I.P Amazon :(
2015. december 26., szombat
15.rész
Hablatyék épp a Sárkánysuliba voltak amikor megláttak. Hablaty messziről integetett boldogan,de elszomorodott mikor látta hogy Amazon hátára vagyok borulva és Amazon magában röpköd. Szomorú volt hogy én is szomorú vagy. Mikor Amazon odaért hozzájuk felkapta Hablatyot elindult egy hegyfelé. A többiek és Fogatléan csak fura arccal nyugtázták Hablaty "elrablását". Fogatlan még utánunk is futott. Amazon kirakott minket a hegyen egy barlangba,jó magasan majd lerepült Fogatlan mellé és megtárgyalták,hogy Hablatynak nem lesz semmi baja csak beszélek vele.
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
2015. december 20., vasárnap
14.rész
Elindultam és csak repültem és repültem.Persze velem volt egy Rettenetes rém amit még nem tudom mikor kaptam. Időközben megláttam Kalmár Johann hajóját és leszálltam rá.
-Ó! Thor szakállára! Ne ilyezgessen,kis asszony. És fékezze a jószágát.-*száj elé tartott kuncugás közepette*
-Bocsánat,Johann. Csak azt hittem hogy van valami nekem való a hajódón.
-Hát..Van!-kiálltott és eléhozott egy nagy ládát.
-Mi ez? Ez mind az enyém?
-Igen. Van rajta egy levél és a küldője közölte velem hogy csak is egyedül bonthatod ki és először a levelet olvasd el.
-Oki. Köszi.-és Amazon felvette a lábával a nagy ládát és haza vittük.
*közben Hibbanton*
-Sajnálom srácok hogy ilyen sokáig tartott de...hol van Kata?-üdvölte a srácokat Hablaty.
-Haza ment Melody szigetre. Itt hagyott minket. Jellemző.-monta Kőfej.
-Most ezzel mire célzol?
-Mivel?-erre a kijelentésre Hablaty a homlokára csapott. Leült és írt egy üzenetet majd felkötötte egy Rettenetes rém lábára és elkülte hogy keressen meg.
-Mit csinálsz?-kérxezte Astrid.
-Csak üzenek neki,mert mondani akarok neki valamit.
-És mit?
-Magán ügy.-monta mosolyogva.
*közben velem*
-Ah! Légi posta.-oda ért hozzám a sárkány és elolvastam a levelet aztán gyorsan válaszoltam. Az én kis Rémem olyan "mit üzent? Mit irtál neki?" kifejezéssel nézett.-Csak kérdezte hogy mikor jövök és irtam neki hogy nem mostanában.-Időközben megérkeztünk Melodyra. Nod és Guy köszöntött. Elkisértek Anyukámhoz aki kb 3 óra alatt beszámolt mindenről majd elengedett a szobámba ahol kibponthattam az ajándékom. A levelen ez volt:
"Kedves Kata!
Tudom,hogy lövésed sincs hogy ki vagyok de nem baj. Csak hidd el amit mondok. a lényeg. ŰTéged kiválasztott egy sárkány,mert úgy gondolta te alkalmas leszel rá. Hogy mire? Te védenéd meg a sárkányokat. Mielőtt többet mondok nyisd ki a ládát.-kinyitottam.-Látsz benne egy kissebb dobozt. Azt vedd ki.-kivettem és kinyitottam.-Ezt a tojást kikell keltened és nevelned kell. tudom,hogy van már sárkányod te Amazon túl idős és nem tud sokáig veled maradni,ezért kell őt nevelned. A dobozban találsz még pár rejtvényt. Ezeket ha megfejtetted kapsz majd mindegyik végén egy ajándékot és azt hordanod kell örökre. Ezek nagyon nehezek és szigorúan csak is egyedül vagy Amazonnal és a kikellt sárkánnyal teheted meg. a abarátaidat hadd ki ebből! Senki nem tudhat róla! Ez fontos. Minegyik ajándéknál ott van a következő ajándék rejtvénye. Ha megfejtetted a 3.réjtvényt akkor el kell jönnöd a levélben megírt helyre. Ezen a helyen én leszek én tanítani foglak. Majd kapni fogsz út közben egy totemet és ha nálam lestzel elmondom mi lesz annak a feladata. Még egyszer:Soha senkinek ne mond el!!
Várlak:Éjjeli Tolvaj"
Miután végig olvastam a levelet tűdődve néztem hol a levélre,hol Amazon és hol a ládára. Az egyik pillanatban Hanga lépett be a szobámba.
-Szia. Csak szólni akartam hogy Anyu valami fontosat akar megbeszélni velünk.
-Megyek!-összehajtottam a levelet és kimentem.
-Figyelj kincsem.-kezte anyu büntudatosan.-A van hogy el kell mondanom valamit. Elég nagy vagy már hozzá hogy tudd hogy...én...nem...vagyok...az...igazi...anyád.
-Ezt eddig is tudtam.
-Jól van. De Hanga sem a családod valódi tagja.
-Tessék!?!?!!!
-Sajna senki sem ismerte a családod de Hangáét igen. Ha valaki ismerte is,azt mondta hogy közvetlenül a születésed után meghaltak.Oh kicsim úgy sajnálom.
-Nem érdekelsz! Legalább Hangát mondtad volna el!!!-és dühösen kiviharoztam be a szobámba ahol felkapva a tojást,a levelet és felültem Amazonra és elindultunk Hibbant felé. Út közben ráborultam Amazon hátára és elkezdtem egy mélyről feltörő zokogást. Persze utánam akartak jönni anya monta hogy hadja hadd menjek utamra.
-Megyek!-összehajtottam a levelet és kimentem.
-Figyelj kincsem.-kezte anyu büntudatosan.-A van hogy el kell mondanom valamit. Elég nagy vagy már hozzá hogy tudd hogy...én...nem...vagyok...az...igazi...anyád.
-Ezt eddig is tudtam.
-Jól van. De Hanga sem a családod valódi tagja.
-Tessék!?!?!!!
-Sajna senki sem ismerte a családod de Hangáét igen. Ha valaki ismerte is,azt mondta hogy közvetlenül a születésed után meghaltak.Oh kicsim úgy sajnálom.
-Nem érdekelsz! Legalább Hangát mondtad volna el!!!-és dühösen kiviharoztam be a szobámba ahol felkapva a tojást,a levelet és felültem Amazonra és elindultunk Hibbant felé. Út közben ráborultam Amazon hátára és elkezdtem egy mélyről feltörő zokogást. Persze utánam akartak jönni anya monta hogy hadja hadd menjek utamra.
2015. december 16., szerda
13.rész
Reggel mikor felkeltem álmosan körbe néztem az ágyamban fekve. Megtöröltem a szemem mert nem hittem magamnak. Amazon aludt közvetlenül velem szemben. Szóval ez mind azt jelentette..hogy....én...ÁLMODTAM!! Neeee!!!! Olyan egy jó napom volt. De nem baj. Örülök hogy Amazon él és velem van de annak viszont nem örülök hogy sajna nem volt se szülinapom,se Hablaty tartotta boldog buli,se új barát. :( Reggel mikor kkimentem a többiek már a Suliban voltak.Álmosan kászálódtam be a suliba.
-Mi történt? Elaludtál,Lányka?-köszöntött Hablaty.
-Nem,nem. Csak álmodtam egy olyat amit azt hittem hogy megtörtént...
-Értem. Megosztod velünk hogy mi volt az?-erre felkaptam a fejem.
-Semmi érdekes volt. Csak az hogy elmentünk együtt egy tengerpartra és szórakoztunk és nagyon jó volt.De mivel nem történt meg...ezért nem történt meg és így ezért nem-történt-meg.
-Értem. Ma nagyon nincs dolgunk szóval ha akartok akkor elmehetünk a partra és fürödhetünk vagy esetleg kempingezhetünk...
-OKÉ! Benne vagyok!!-ugrándoztam örömömben.
-Oké...nyugii. Előtte még Halvér felméri a sárkányokat.
-Oh Oki. Majd akkor később készülődök.-fogtam magam és leültem egy kis padra a fal elé Hablaty elé. Mivel nagyon meleg volt 1 óra múlva mindenki bealudt. Én speciel Hablaty válára hajtott fejjel aludtam ő pedig a lábára könyökölt és a fejét a kezével támasztotta. Csak Halvér volt ébren,aki éppen a sárkikat tanulmányozta. Az egyik pillanatban Hablaty hátra dőlt a falnak és a fejét az én fejemre hajtotta és úgy aludt tovább kicsit nyitott szájjal.
-KÉSZ!-kiáltott fel az egyik pillanatban Halvér mire mindenki felébredt. Mi Hablattyal csak a szemünket nyitottuk ki és egymás szemébe néztünk. Erre mindegyikünk ilyedten felállt és kiálltott ,,ááá!!" félét.
Halvér:Pedig olyan cukik voltatok miközben aludtatok.
Hablaty:Halvér! Igazán drága vagy de ezt ne most. Nos!-csapta össza a kezét.-Most mindenki siessen haza szedelőzködni és fél óra mülva itt tali!-adta ki a parancsot mire mindenki elhúzott. Otthon újjongva pakoltam be a cuccaimat. Váltó ruha,váltó fűrdő ruha,röpilabda meg hasonlók. Én értem be utolsónak de csak nekem voltak pakjaim. A többiek semmi más szerkó meg semmi hasonló,szomorúan álltak ott.
-Mi történt?-sétáltam oda közéjük.-Mért nem indulunk?
-Hablaty marad ésnélküle nem buli.-mondta Astrid.
-Oh értem. Mi dolga van hogy nem jön?
-Plépofa beszél vele nem tudom mi úgyben.
-Hát jó. Akkor én átöltözök és erre a hétvégére haza megyek Melody szigetre.-felszálltam Amazonra.-Sziasztok!!-kiabáltam mire a többiek intettek és én már el is tüntem.
Bocsi hogy ilyen rövid lett de sztem igy most röviden jó :D
-Mi történt? Elaludtál,Lányka?-köszöntött Hablaty.
-Nem,nem. Csak álmodtam egy olyat amit azt hittem hogy megtörtént...
-Értem. Megosztod velünk hogy mi volt az?-erre felkaptam a fejem.
-Semmi érdekes volt. Csak az hogy elmentünk együtt egy tengerpartra és szórakoztunk és nagyon jó volt.De mivel nem történt meg...ezért nem történt meg és így ezért nem-történt-meg.
-Értem. Ma nagyon nincs dolgunk szóval ha akartok akkor elmehetünk a partra és fürödhetünk vagy esetleg kempingezhetünk...
-OKÉ! Benne vagyok!!-ugrándoztam örömömben.
-Oké...nyugii. Előtte még Halvér felméri a sárkányokat.
-Oh Oki. Majd akkor később készülődök.-fogtam magam és leültem egy kis padra a fal elé Hablaty elé. Mivel nagyon meleg volt 1 óra múlva mindenki bealudt. Én speciel Hablaty válára hajtott fejjel aludtam ő pedig a lábára könyökölt és a fejét a kezével támasztotta. Csak Halvér volt ébren,aki éppen a sárkikat tanulmányozta. Az egyik pillanatban Hablaty hátra dőlt a falnak és a fejét az én fejemre hajtotta és úgy aludt tovább kicsit nyitott szájjal.
-KÉSZ!-kiáltott fel az egyik pillanatban Halvér mire mindenki felébredt. Mi Hablattyal csak a szemünket nyitottuk ki és egymás szemébe néztünk. Erre mindegyikünk ilyedten felállt és kiálltott ,,ááá!!" félét.
Halvér:Pedig olyan cukik voltatok miközben aludtatok.
Hablaty:Halvér! Igazán drága vagy de ezt ne most. Nos!-csapta össza a kezét.-Most mindenki siessen haza szedelőzködni és fél óra mülva itt tali!-adta ki a parancsot mire mindenki elhúzott. Otthon újjongva pakoltam be a cuccaimat. Váltó ruha,váltó fűrdő ruha,röpilabda meg hasonlók. Én értem be utolsónak de csak nekem voltak pakjaim. A többiek semmi más szerkó meg semmi hasonló,szomorúan álltak ott.
-Mi történt?-sétáltam oda közéjük.-Mért nem indulunk?
-Hablaty marad ésnélküle nem buli.-mondta Astrid.
-Oh értem. Mi dolga van hogy nem jön?
-Plépofa beszél vele nem tudom mi úgyben.
-Hát jó. Akkor én átöltözök és erre a hétvégére haza megyek Melody szigetre.-felszálltam Amazonra.-Sziasztok!!-kiabáltam mire a többiek intettek és én már el is tüntem.
Bocsi hogy ilyen rövid lett de sztem igy most röviden jó :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)