Hablatyék épp a Sárkánysuliba voltak amikor megláttak. Hablaty messziről integetett boldogan,de elszomorodott mikor látta hogy Amazon hátára vagyok borulva és Amazon magában röpköd. Szomorú volt hogy én is szomorú vagy. Mikor Amazon odaért hozzájuk felkapta Hablatyot elindult egy hegyfelé. A többiek és Fogatléan csak fura arccal nyugtázták Hablaty "elrablását". Fogatlan még utánunk is futott. Amazon kirakott minket a hegyen egy barlangba,jó magasan majd lerepült Fogatlan mellé és megtárgyalták,hogy Hablatynak nem lesz semmi baja csak beszélek vele.
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése