Miután vége lett az ölelkezésnek Jack elment valahova és utána pedig Hablaty jött oda hozzám.
-Na? Hogy sikerült neki?
-Elhívott.-néztem a földet szomorúan.
-Az jó! Vagy mégsem?
-Nem igazán. Eddig mindig ő hívott el. Mért lenne ez most különleges? Úgy érzem hogy már nem ő az igazi.-néztem a földre szomorúan.-Hablaty? Légyszi ne ilyedj meg amit csinálni fogok.
-Jó. De mi az?-kérdezte mire én átöleltem. A szemem sarkából láttam Jacket egy ijjal. Mont felént fordult és lőni készült. Akkora más elengedtemés arrébb löktem úgy hogy mindaketen elestünk. Hablaty volt allul én meg fölötte. Az ajkunk majdnem összeért. Felálltam mert Jack leakarta lőni Hablatyot.
-Mi a bajod Jack?-kérdeztem idegesen.Jack nem válaszolt és még egyszer lőni akart. Ezt a lővést Astrid védte ki. -Halljam!-segítettem fel Hablatyot-Mért akartál megölni?!
-Nem tédeg akarlak. Hanem Hablatyot.-tartotta Hablaty elé a fegyvert. Én ilyedtemben kitéptem a kezéből a fegyvert és dobtam el messze.
-Mért akarod megölni?
-Mert tudom hogy őt szereted és mert ez a parancs!
-Kiparancsol?
-Valaki!!
-Jól van! Ha nem mondod el akkor tünj el!! Menj el! ne is lássalak!!
-De hát Kata...!-ilyedt meg Astrid.
-Ha nem árul el semmit és meg akarja ölni a barátomat akkor nincs helye itt!-rám nézett Jack és elment kit érdekel hova. Astrid haza ment és Hablaty velem maradt.-Tudod Hablaty. Én mikor ideges vagy szomorú vagyok akkor hülyeségeket csinálok.
-Értem. De mért figyelmesztettél?
-Nem tudom. Csak gondoltam hogy tud mielőtt még hülyeséget csinálok.-mosolyodtam el.
-Értem. Hát jó.
-Még ne menj! Maradj még! Beszélgessünk.-mosolyogtam rá mire ő is vissza mosolygott.
-Jó.
Remélem tetszett csak eléggé rövid lett tudom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése