Sziasztok. Itt rövid és gyors teszt. Sok sikert!
https://docs.google.com/forms/d/19DjlJpFEcgQ_ZmM8wBmppufnPS_yOW0Y6hMIiEyLUfQ/viewform?usp=send_form
2015. december 31., csütörtök
17.rész
Mikor felkeltem már a Dörgődob elment. Volt mellettem egy kis tűz,hogy melegedjek mert már kezdődött a hideg időszak. Már sötét volt,mert mikor a dörgődob idehozott akkor volt hajnal.Howl se volt ott velem. Gondolom elment ételért. Kinyújtózkodtam majd befontam a hajam mert kesze-kusza volt. Howl nem sokkal később érkezett és kihányt elém halat,majd a lerakott még halat,mert a lábába is fogott. Gyorsan megsütöttem majd kezembe vettem az első rejtvényt. Nagyot sóhajtottam majd kibontottam. A rejtvény ez volt:
,,Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!Keresd a megfejtést hol a sárkány inni tér!"
Jó darabig nézegettük Howl-al aztán végül felnéztem mire Howl hátra lépett az ilyedségtől.
-Megvan! Gyere Howl!-szóltam neki mire felpattantam és szálltunk az éjszakéban. Nehezen jutottunk el de végül sikerült.
-Ott! Oda szálljunk le!-mutattam egy kis patakocska mellé,közben még mindig a rejtvény és egy hozzákapott térképet nézegettem.
-Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!-olvastam kicsit halkan majd oda sétáltam a patakhoz.-Keresd a megfejtést hol a sárk...Ááááá!!-nem tudtam befejezni mert egy Világréme tört elő egy barlangból. Nagyon megilyettem. kicsit hátráltam. Odatartottam a kezem hogy megszelídítsem. A sárkány gyöngéden leszállt és odatartotta az orrát a kezemhez. Howl nagyon vicsorgott és morgott rá.-Nyugi,Howl. Nem bánt.-mondtam.-...Hol a sárkány inni tér. Vagyis a patakban!-mutattam a patakra és odamentem. A kétsárkány is odament. elkezdtem nézegetni a világító algát,mert ebből iszik a világréme és ettől lesz világító. Nézegettem a patakot.
-Ott!-kiáltottam és beleugrottam a vízbe. A sárkányok csak értetlenül néztek majd odasétáltak hozzám. Én kidobtam a patakból egy ládát pont a sárkik elé amitől a Világréme felrepült és Howl pedig hátra ugrott.Felültem a vízből és rajuk néztem.
Aztán elnevettem magam. Mindketten visszajöttek és szagolgatták a ládát. Kimásztam és ráztam a csurom vizes hajam(kiesett belőle a gumu,ígyhát ki van engedve). Kicsavartam a ruhám és leültem és a kezembe vettem a ládát. A Világréme elkezdte nyalogatni az arcom mire Howl ráüvöltött. A Világréme kicsit megilyedt így abba hagyta és lefeküdt mellém és a fejét a vállamra rakta. Howl ideges lett. Közben elneveztem a Világrémémet Light-nak. Kibontottam a ládát. Volt benne egy fekete nyaklánc és egy rejtvény. A nyakláncon volt egy kis papír. Út mutató. Gondolom. Elolvastam a kis lapot.
,,Gratulálok,Kata! Ügyes voltál,hogy megszerezted a nyakláncot. Ezt a nyakláncot vedd fel és soha ne vedd le. Ez a nyaklánc teljesen a nyakadra simul de nem fújt meg. E nyaklánc segítségével érted a sárkányok nyelvét. Fontos;senkinek se mondhatod hogy érted a nyelvüket és ha ne adj Thor leveszed,akkor is csak ha rajtad van akkor érted. Ha más viseli,ő nem érti. Sok sikert a következőhőz. Ha megtaláltad mindet,gyere hozzám és majd útba igazítalak. Az éjjeli Tolvaj,barátod"
Gyorsan felvettem és igaz. Értettem amit Light motyog álmában. Arany szive. Épp arról álmod hogy fürdik a tengerben. Ó istenek. Howl pedig nekem háttal feküdt és arról motyogott,hogy ha Light bántani mer akkor megeszi. Oda mentem Howl-hoz és megpaskolva a hátát megszólítottam.
-Howl? Szerinted menjünk tovább vagy majd holnap?
Howl:Nem tudom. Kérdezd meg Light-ot!-mondta bosszúsan.
-Ó ugyan. Light csak segített.
Howl:Miben?
-Na jó,semmiben. De ő csak egy egyszeri barát. Te vagy a sárkányom. És a tojás. Amit a barlangba hagytunk!!
Howl:Megérdemelted.
-Howl! Vissza kell mennünk!-mondtam majd odafutottam Light-hoz és felébresztettem.-Light! Nekünk mennünk kell. Sajnálom,de majd még találkozunk! Szia.-hadartam mire csak nézett és letette a fejét(biztos álmos volt)és visszafutottam Howl-hoz és felpattantam rá.-Mehetünk.-és jó gyorsan vissza mentünk. A barlangban felkaptam a tojást.-Holw. Ez abarlang nincs túl lent?
Holw:Hogy érted?
-Hát nem fog itt egy sárkány vagy akármi betörni? Vagy könnyen megtalálak.
Howl:Ó én tudok egy jó magas barlangot! Elviszlek.
-Oki-gyorsan a tojással felültem és elrepültünk egy nagyon magas barlangba.-Wow! Ez tényleg nagyon magas. Itt jó lesz. Howl! hozz kérlek hozz tűzifát! Nagyon mocorog a tojás. Ki fog kellni!-Howl gyorsan elment. Hozott halat és fát. Gyorsan csináltam tűzet és vártuk a kis sárkányt. Howl a tűz túl oldalán feküdt. Az egyik pillnatban szétrobbant a tojás. Én a nagy hatástól hátra estem. A tojás helyén egy kis sárkány feküdt.Oda mentem négy kézláb és odanyújtottam a kezem. A sárkány rám nézett. Olyan cuki voooolt!!!
Így nézett ki. Olyan édi. Odaugrált hozzám és belefeküdt az ölembe. Felnézett és valamit mopndott,nem értettem. Howl ide sétált és ránézett. Kihányt neki halat amit a kissárkány jóízűenm elfogyasztott.
Howl:Mi lesz a neve?-kérdezte én pedig a kis siklóra néztem aki már a lábamon szúnyókált.
-Hát....Rókabőr.Angolul Foxfur. Szerintem illik rá.
Howl:Szerintem is.-Már nagyon késő volt. Megfogtam a kissárkányt és felemeltem. Oldalra feküdtem és mellém raktam. Rókabőr odabújt hozzám. A karommal átöleltem. Howl is odafeküdt. Így aludtunk el.
,,Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!Keresd a megfejtést hol a sárkány inni tér!"
Jó darabig nézegettük Howl-al aztán végül felnéztem mire Howl hátra lépett az ilyedségtől.
-Megvan! Gyere Howl!-szóltam neki mire felpattantam és szálltunk az éjszakéban. Nehezen jutottunk el de végül sikerült.
-Ott! Oda szálljunk le!-mutattam egy kis patakocska mellé,közben még mindig a rejtvény és egy hozzákapott térképet nézegettem.
-Hol a viking keresni nem merné,fényénél értelmet nyernél!-olvastam kicsit halkan majd oda sétáltam a patakhoz.-Keresd a megfejtést hol a sárk...Ááááá!!-nem tudtam befejezni mert egy Világréme tört elő egy barlangból. Nagyon megilyettem. kicsit hátráltam. Odatartottam a kezem hogy megszelídítsem. A sárkány gyöngéden leszállt és odatartotta az orrát a kezemhez. Howl nagyon vicsorgott és morgott rá.-Nyugi,Howl. Nem bánt.-mondtam.-...Hol a sárkány inni tér. Vagyis a patakban!-mutattam a patakra és odamentem. A kétsárkány is odament. elkezdtem nézegetni a világító algát,mert ebből iszik a világréme és ettől lesz világító. Nézegettem a patakot.
-Ott!-kiáltottam és beleugrottam a vízbe. A sárkányok csak értetlenül néztek majd odasétáltak hozzám. Én kidobtam a patakból egy ládát pont a sárkik elé amitől a Világréme felrepült és Howl pedig hátra ugrott.Felültem a vízből és rajuk néztem.
Aztán elnevettem magam. Mindketten visszajöttek és szagolgatták a ládát. Kimásztam és ráztam a csurom vizes hajam(kiesett belőle a gumu,ígyhát ki van engedve). Kicsavartam a ruhám és leültem és a kezembe vettem a ládát. A Világréme elkezdte nyalogatni az arcom mire Howl ráüvöltött. A Világréme kicsit megilyedt így abba hagyta és lefeküdt mellém és a fejét a vállamra rakta. Howl ideges lett. Közben elneveztem a Világrémémet Light-nak. Kibontottam a ládát. Volt benne egy fekete nyaklánc és egy rejtvény. A nyakláncon volt egy kis papír. Út mutató. Gondolom. Elolvastam a kis lapot.
,,Gratulálok,Kata! Ügyes voltál,hogy megszerezted a nyakláncot. Ezt a nyakláncot vedd fel és soha ne vedd le. Ez a nyaklánc teljesen a nyakadra simul de nem fújt meg. E nyaklánc segítségével érted a sárkányok nyelvét. Fontos;senkinek se mondhatod hogy érted a nyelvüket és ha ne adj Thor leveszed,akkor is csak ha rajtad van akkor érted. Ha más viseli,ő nem érti. Sok sikert a következőhőz. Ha megtaláltad mindet,gyere hozzám és majd útba igazítalak. Az éjjeli Tolvaj,barátod"
Gyorsan felvettem és igaz. Értettem amit Light motyog álmában. Arany szive. Épp arról álmod hogy fürdik a tengerben. Ó istenek. Howl pedig nekem háttal feküdt és arról motyogott,hogy ha Light bántani mer akkor megeszi. Oda mentem Howl-hoz és megpaskolva a hátát megszólítottam.
-Howl? Szerinted menjünk tovább vagy majd holnap?
Howl:Nem tudom. Kérdezd meg Light-ot!-mondta bosszúsan.
-Ó ugyan. Light csak segített.
Howl:Miben?
-Na jó,semmiben. De ő csak egy egyszeri barát. Te vagy a sárkányom. És a tojás. Amit a barlangba hagytunk!!
Howl:Megérdemelted.
-Howl! Vissza kell mennünk!-mondtam majd odafutottam Light-hoz és felébresztettem.-Light! Nekünk mennünk kell. Sajnálom,de majd még találkozunk! Szia.-hadartam mire csak nézett és letette a fejét(biztos álmos volt)és visszafutottam Howl-hoz és felpattantam rá.-Mehetünk.-és jó gyorsan vissza mentünk. A barlangban felkaptam a tojást.-Holw. Ez abarlang nincs túl lent?
Holw:Hogy érted?
-Hát nem fog itt egy sárkány vagy akármi betörni? Vagy könnyen megtalálak.
Howl:Ó én tudok egy jó magas barlangot! Elviszlek.
-Oki-gyorsan a tojással felültem és elrepültünk egy nagyon magas barlangba.-Wow! Ez tényleg nagyon magas. Itt jó lesz. Howl! hozz kérlek hozz tűzifát! Nagyon mocorog a tojás. Ki fog kellni!-Howl gyorsan elment. Hozott halat és fát. Gyorsan csináltam tűzet és vártuk a kis sárkányt. Howl a tűz túl oldalán feküdt. Az egyik pillnatban szétrobbant a tojás. Én a nagy hatástól hátra estem. A tojás helyén egy kis sárkány feküdt.Oda mentem négy kézláb és odanyújtottam a kezem. A sárkány rám nézett. Olyan cuki voooolt!!!
Howl:Mi lesz a neve?-kérdezte én pedig a kis siklóra néztem aki már a lábamon szúnyókált.
-Hát....Rókabőr.Angolul Foxfur. Szerintem illik rá.
Howl:Szerintem is.-Már nagyon késő volt. Megfogtam a kissárkányt és felemeltem. Oldalra feküdtem és mellém raktam. Rókabőr odabújt hozzám. A karommal átöleltem. Howl is odafeküdt. Így aludtunk el.
2015. december 27., vasárnap
16.rész
A dörgődob szájában majdnem megfulladtam. Több okból is. De mikor kirepült a vízból elrepült egy barlanghoz ahol leszállt és kiköpött. Mikor kiköpött elkezdtem köhögni és próbáltam felállni vagy legalább felülni de nem sikerült mert nem volt erőm hozzá. Gyenge voltam. Nem csoda,majdnem megfulladtam. A próbálkozás után a hátamra feküdtem és egy kicsit pihentem és kifújtam magam. A kezemet széttértam. Az egyik pillanatban a dörgődob rám nézett(fölém) az egyik oldalamról a másikról pedig egy lila,kék szemű sárkány. Nem tudom milyen sárkány lehetett. Gyorsan feltámazkodtam vagyis felültem. A két sárkány értetlenül néztek rám. Értelmes szelíd sárkánynak tüntek. Az ismeretlen sárkány nagyon fúra. Nagyobb volt mint a többi de nem óriás. Lila volt az egész teste. Csak 2 lába volt és mint az Ölvész és a Szörnnyennagy Rémség a szárnyaival járt. De volt neki még egy szárnya a "járós" szárny felett. 2 pár szárny?? Aztaaaa!! Felálltam oda sétáltam az ismeretlen sárkányhoz aki totál nyugodtan nézett rám mintha már ezer éve megszeliditettem volna. Oda tartottam a kezem hogy megszelídítsem és az orrát a tenyerembe nyomta. Olyan csodás volt! *-*
Így nézett ki. Volt a "taraja" egyik kinővésén egy levél. Rá volt kötve. Levettem és elkezdtem olvasni.A két sárkány a két oldalamon nézte a levelet mert mivel olvasni nem tudtak. Tiszta barátságosak voltak még akkor is ha az egyik majdnem megölt a másiktól megmajdnem szívrohamot kaptam.
,,Szia Kata!
Szörnyen röstellem hogy majdnem megfulladtál de ideje elkezdeni a feladatokat. Amúgy meg majdnem megöltek volna ha a hajón hagylak. Még egyszer bocsánat a Dörgődobért. Csak ez volt a legbiztonságosabb. Ha a levegőben ment ki akkor lelötték volna és belefulladtok a vízbe. Szóval most biztos azon agyalsz hogy,hogy került oda és minek van ott a másik sárkány. Nos,mivel Amazont sajna lelötték ezért kell egy másik sárkány a feladatokhoz míg a másik érett nem lesz.-ekkor jöttem rá hogy otthagytam Hablatyéknál a tojásom. a fenébe! Na tessék rám bíznak egy tojást én meg elhagyom. Gratulálok magamnak.-Tudom hogy elhagytad a tojást. A lila sárkány elhozta neked.-rá néztem a másik sárkányra aki ide görgette a tojást. Megköszöntem és megsimogattam az álla alatt. Ennek örült.-Ez a sárkány egy Viharvágó. Sokkal nagyobb mint a többi és biztos észre vetted a másik pár szárnyát. Ez a sárkány a tiéd. Lány és körülbellül veled egy idős. Nevezd el. Ezek a sárkányok nagyon okosak és értelmesek. Nekem is ilyen sárkányom van. Az ő neve Felhőugró és ő a te sárkányod apja.-rá néztem a Viharszelőmre. Már lekuporodott és elaludt. Olyan édes volt.-Szóval itt a másik levél és kedz el a feladatokat. Ez az első relytvény. Amit megtalálsz azt hordanod kell egész életedben. Ez fontos! Ha megfejtetted a rejtvényt az ajándék mellett találod a következő rejtvényt. Sok sikert.
Sok sikert:Éjjeli Tolvaj"
-Na jól van srácok. Már késő van. És fáradt vagyok. szerintem feküdjünk le és majd holnap elkezdjük. És neked pedig nevet fogok adni.-álltam a Viharszelőm elé. -A neved...pedig....az ..lesz hogy....Howl!-erre a sárkány kicsit megilyedt. Hangosan mondtam.-Jaj,bocsi. A neved ezentúl Howl.-és megsimiztem az arcát mjad lefeküdtünk aludni.
Útmutatás
Sziasztok.
Nos,vágjunk a közepébe. Most van az amikor én úgye elhalálóztam és eredetileg vége a történetnek. Most következik még csak a java. Nem árulok egy semmi olyat csak annyit hogy sok változásnak nézek(nézünk) elébe. Lássuk csak mi történt a halálom előtt:
- családi titok
- sírás
- megértés
- Hablatyéknál vacsora
- Romantikus repülés
- Csók
- Lebukás
- Árulás
- Kiborulás
- Menekülés
- Elkapás
- Újabb sírás az elvesztett sárkányom miatt
- "HABLATY,SEGÍTS"
- megettek.
Ez egy sikló tojás. Hurrááá!!! De mivel kell egy sárkány hogy keressem a dolgaimat,az Éjjeli Tolvaj küld egyet nekem. Azt nem árulóm el hogy milyet majd meg látjátok :)
Lesznek majd részek az én szemszögemből meg lesznek részek Hibbantról Hablotytól.Persze senki nem tudja hogy élek ezért titokban kell tartani. Ezért lesz nehéz. Még az is nehéz lesz hogy ne mutassam ki az Éjjeli Tolvaj előtt a Hablaty iránti érzelmeimet. Senki nem tudhat semmit.
Még egy dolog. Miután az utolsó feladat véget ér,az Éjjeli Tolvaj barátom, átváltoztat. Már van egy vázlatom hogy miléyen leszek de azt nem mutatom meg :) Hihi gonosz vagyok :D Ha valakinek valami kérdezni valója vagy mondani valója van,irjon megjegyzést vagy mailt ;) Ja és új cím lesz éj új kép :D
R.I.P Amazon :(
R.I.P Amazon :(
2015. december 26., szombat
15.rész
Hablatyék épp a Sárkánysuliba voltak amikor megláttak. Hablaty messziről integetett boldogan,de elszomorodott mikor látta hogy Amazon hátára vagyok borulva és Amazon magában röpköd. Szomorú volt hogy én is szomorú vagy. Mikor Amazon odaért hozzájuk felkapta Hablatyot elindult egy hegyfelé. A többiek és Fogatléan csak fura arccal nyugtázták Hablaty "elrablását". Fogatlan még utánunk is futott. Amazon kirakott minket a hegyen egy barlangba,jó magasan majd lerepült Fogatlan mellé és megtárgyalták,hogy Hablatynak nem lesz semmi baja csak beszélek vele.
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
-Mi történt? Mi ez?-kérdezte Hablaty.
-Csak olyannal akartam lenni aki megért.
-Ó. Mi történt?-odalépett hozzám és rátette a kezét a vállamra. közben elkezdett csöpörögni az eső.
-Hát...csak...annyi hogy...-megfordultam és átöleltem majd kiengedtem minden érzelmet magamból,vagyis elkezdtem sírni. Hablaty megértően halgatott majd átölelt.-Mindenki ellenem van. Most kellett ám elmondaniuk hogy az igazi szüleim meghaltak és hogy hanga s-sohasem volt a nővérem.-mondtam majd egyre erőteljesebben kezdtem sírni. Azért csak Hablaty jött velem mert előtte nem voltam szégyenlős. Vagy 1,5 óráig meséltem neki a bajaimról és ő csendben hallgatott vagy egyet értett. Mikor abba hagytam megszólalt.
-Nem volna kedved ma nálam aludni? Csak hogy ne legyél egyedül ilyen esemény után.
-Nem fogják férre érteni a többiek?
-Csak nem.
-Na és apád?
-Ő sem. Csak barát.-és elmosolyodott. Én persze rábólintottam majd érzelmesen átöleltem
-Köszönöm,hogy velem vagy,Hablaty. Gyorsan hazakisért és megvárt míg bepakolok. Ezzel viszonylag gyorsan megvoltam. Elköszöntem Amazontól (mivel ő nem jöhet el) és felkaptam a tojásomat,majd elmentünk Hablatyék házába.
-Jó napot!-köszöntem miután beléptünk az ajtón. Bélhangos is ott volt és Plépofával értetlenül néztek olyan "mit keres egy lány az én tizen éves fiamnál?","Hablatynak barátnője van?" arckifejezéssel. Bélhangos értetlenül és lefagyva felemelte az épp kezét és lazán oldalra biggyeztette. Ez volt egy integetés. Hablaty mondta hogy menjek fel a szobájába. Felmentem. Közben Bélhangos és Plépofa is nézett ahogy szedem a lában a lépcsőd. Mikor felértem oda fordultak Hablatyhoz.
-Mit keres egy lány nálunk?? Főleg a szobádban?!-kedzte Bélhangos mintha az apja lenne.-Úgye tudod hogy még fiatal vagy?
-Nem,Bélhangos nem tudom képzeld el. Nem azért vamn itt. Nagyon szomorú és ilyenkor képes akár magát is megölni.
-Milyen lány ez?
-Kedves,harcias,szép,aranyos...-kezdte Hablaty ábrándozva. A két felnőtt megint összenézett olyan "szerelmes és még nem mutatta be nekünk?" arccal.
-Jól van,Rómeó elég lesz. Be is mutatod majd nekünk?-kérdezte boldogan Plépofa.-Úgyis mindjárt vacsora.
-Jaaa,persze.-aztán felfutott a lépcsőn. Benyitott a szobájába ahol azon talált hogy a jegyzet füzetét nézegetem. Telistele volt rajzokkal. Volt közte a csapatról,örült sok Fogatlanról...és...és a végefelé fiesett valami. lehajolt hogy felvegyem. Felvettem és megnéztem mi az. Egy levél és sok összehajtott rajt. Mikor nyitottam volna ki meg láttam a levélen egy szót. "Els" Ennyi volt rajta. Már majdnem kinyitottam a rajzokat amikor Hablaty odajött hozzám és kivette a kezemből és olyan magasra tartotta hogy ne érjem el.
-Én ezeket most elveszem.-szólt.
-Naaaaa!-nyavalyogtam és nyújtózkodtam a lapokért. Esélytelem volt. Hablaty sokkal magasabb nálam,de megpróbáltam. Nyújtózkodtunk és közben Hablaty hátra lépegetett. Az egyik pillanatban megbotlott az ágyában és hátra esett az ágyra. Én pedig rá. Nem volt ám ciki,áhh nem. Teljesen rá estem hogy a fejem a mellkasán volt. Ezen persze nevettünk. Én valahogy úgy voltam hogy pont a szemébe tudtam nézni. A nevetgélés után egymásra néztünk. Egymás szemébe. Nem is tudom mit éreztem. Romantikát,biztonságot és szerelmet. A szívem hevesen dobogott.
-HABLATY!!-szólt fel bélhangos a lépcső felénél. Gyorsan lemásztunk egymásról(fú de hülyén hangzik) és Hablaty felült az ágyára és az újait tanulmányozta mintha olyan fúú de érdekes lenné én pedig oda mentem fogatlanhoz mintha játszanák vele. Fogatlan nem álcának vette. Elkezdte nyalogatni az arcomat és letepert a padlóra. Nagyon élvezte. Én pedig csak nevettem és mondogattam hogy hagyja abba. A hajam közben menthetetlenül szétjött. Így hát egyszer az életben kiengedtem. Vagyis kiesett a gumi, így kiengedödőtt. Mikkor Bélhangos beért a szobába mindannyian felnéztünk a fontos tennivalónkból. Ekkor fogatlan abba hagyta a nyalogatást és jó sárkány módjára ártatlanul leült. Én meg ott henteregtem kusza hajjal és nyálas arccal.
-Csak szólni akartam hogy kész a vacsora. Hablaty!-mutatott Hablatyra mire felnézett.-Hozz a barátnődet is.-majd leindult a lépcsőn.
-Ő nem a barátnőm!!-kiabált utána aztán rám nézett. -Az előbbi "baleset" nem történt meg.
-Persze. Kicsit furán néznének ránk. Mert fiatalok vagyunk és még nem is járunk,igaz?-fordultam hátra miután már vagy 5 lépcsőfokot léptem.
-Hát,persze. Te nem vagy a barátnőm...
-Így van. És te nem vagy a barátom.
-Így igaz.-és már le is értünk a lépcsőn. Fogatlan is már leért. Gyorsan indultam egy szék felé hogy leülök. Bélhangos gyorsan elém ért és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm,Bélhangos.-és miközben betolta a székemet rá nézett az ülő Hablatyra olyan "illedelmes viking ezt teszi a barátnőjével". Hablaty motyogott egy "hiszen nem is barátnőm" félét. Bélhangos amolyan "lehetne. Kedves lánynak tűnik" nézéssel nyugtázta miközben hátra dőlt a széken és a fogai közül kapart ki valami maradékot. Hablaty vette a lapot és felállt segíteni Plépofának tálalni az ételeket. Mikor oda adta Hablaty nekem olyan "tessék. erre gondáltál" mosolygós arcal nézte. Bélhangos csak bólintott. Ezek elvoltak ketten úgy tudatallatiban. Elkezdődött a vacsora.Hal volt valami nem tudom miben. Fogatlan egész végig mellettem ült és nézte ahogy eszek. Közbe-közbe átvándololt Hablatyhoz aki turkált a tányérjában és gondolta majd kilopja onnan és megeszi. Nem jött össze.
-Nos,Kata.-kedte Bélhangos.
-Igen?
-Melyik a kedvenc fegyvered?
-Na de Bélhangos! Nem illik egy ilyen hölgytől kérdezni ilyet.-mondta Plépofa mire Bélhangos kb így reagált:
-Na de na!! Attól még hogy hölgy attól még tudnia kell harcolni!!-én csak kapkodtam a fejem köztük.-Na? Melyik?
-Ööö...Talán az íj...vagy a kard.
-Tudsz karddal harcolni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Fogjuk rá.
-Ide nézz,fiam! Ilyen lány se terem mindenhol!!-mondta boldogan Plépofa. Én a szám elé tartva a kezem kuncogtam egy sort. Hablatynak olyan égő volt hogy beleverte a fejét az asztalba.-Na és milyen Hablaty?
-Mi? H-hogy érti hogy milyen?
-Hát hogy mi tetszik neked benne hogy jártok?
-N-nem járunk.
-Na jó nekem ebből elég. Szóljatok ha végre vége a beszélgetéseteknek.-elege lett ésd fel ült Fogatlanra majd kirontva az ajtón elrepült. Plépofára néztem olyan "utána mehetek?"nézéssel. Lazán bólintott. Kirohantam Amazonért és villámgyorsan elkezdtük keresni Hablatyot.
-HABLATY?! HABLATY?!-kiabáltam. Végül meglett. Egy szikla szélén üldügélt a lábát lógatva. Mikor leszálltunk odasétáltam hozzájuk.-Bocsánat,nem akartam hogy elmenj.
-Nem te vagy a baj. Már lerágott csont.
-Mi?
-A te témád. Úgyértem hogy azt magyarázom már nekik mióta hogy nem járunk de azt hiszik.
-Értem. Gyere menjünk vissza.-mutattam a hátam mögé. Közben már le ültem mellé.
-Hát jó.-felálltunk és felültünk a sárkányunkra. Hablaty egy időután leszállt. Én is leszálltam Amazonnal.
-Mi a baj?
-Olyan szép ma este a hold. Nincs kedved repülni vele eggyet. Vagyis velem Fogatlanon?-mondta kicsit zavartan és elvörösödve.
-De volna.-mondtam aztán felszálltam mögé. Amazont pedig hazaküldtem.Felszállás előtt kiengedtem a váll alatti hosszúságú hakjamat. Felszálltunk a majdnem a felhőkig. Épp ha kinyúzkodok akkor elérem őket. Nem állhattam ki hogy ki ne próbáljam ki. Olyan jó volt. Aztán vissza egyenestem és átkaroltam Hablatyot. Ránézett az összekülcsölt kezeimre majd elégedetten visszanézett. Most pedig felmentünk a felhők főle. Már 2 éve van sárkányom de még ilyen helyen nem is voltam. Láttuk a sarki fényeket. Olyan romantikus volt. Egyszer gondoltam egyet és átkulcsolt kézzel ráhajtottam a fejem Hablaty vállára. Olyan biztonságba éreztem magam. Ő elégedetten először rám majd Fogatlanra pillantott. Fogatlan olyan "ugye megmondtam" mosollyal nyugtázta. Ott pent a magasban olyan szép volt minden. Pedig csak egy holdi repülésről volt szó :) Ez több volt annál. Romantikus volt,káprázatos,lélegzet elállító de legfőképpen romantikus. Még jó sokat repültünk. Volt közben pár laza zuhanás,pár laza forgás és minden ami csak ilyen "Romantikus Repüléshez" kellett. Repültünk egész közel a vízhez is. Bele is érintettem a vízbe a kezem. Az is csoda szép volt. Mikor már Fogatlan kedzett elfáradni leszálltunk a partra.
-Köszönöm,Hablaty,a randit.
-Mi? M-milyen radit??-én olyan "tudom hogy annak szántad" nézéssel néztem.
(innentől nem az én nézetemből irom hanem Hablatyéből.)
Nagyon romantikus pillanat volt. Na jó. Tényleg annak szántam. De bevallom. Sikerrel jártam. Bár ezt a módszert használtam Astridnál de ez most már.
-Öööm várjál!-elővettem Fogatlan nyeregtáskájából egy csodálatos virágot.-Tessék.-fogtam a haját és beletűztem a virágot. Míg csodálatosabban nézett ki engedett és virágos hajjal.
-Köszönöm.-mondta és közelebb lépett majd arcon puszilt. Mikor visszaegyenesett Fogatlanra néztem. Gondoltam hogy most van itt az ideje hogy bekövetkezzen az amire a meglátása óta tervezgetek. A csók. Fogatlan felnézett(szerintem aludni próbált) és bólintott majd visszatette a fejézt a földre.-Tudod,Hablaty ez a rep...-nem tudtra befejezni mert megfogtam a derekát és magamhoz húztam majd megcsókóltam. Sikerült!! Végre! Amit már évek óta tervezgetek sikerült!!Gondoltam hogy emlékezetes legyen ne legyen rövid. Mikor abba hagytuk még azért magadhoz tartottam és úgy néztük egymást. Gondolt egyet(Els) és átkarolt a vállam a nyakamba ugrott(!!) és újra megcsókólt. Majd mikor szétváltunk még átölelt. Jó elősen ölelt mintha búcsúznánk.
-Hablaty. Én...nem lehetek itt többé veled.
-Mért?
-Tudom hogy most vetted a bátorságot és kiadtál mindent amit bent éreztél irántam,de elkell mennem. Meg kell tudnom hogy ki vagyok.
-De te Els vagy! A barátnőm!-erre a szóra felcsillant a szeme majd elkezdett könyezni.
-De...semmit nem tudok az életemről! Onnan vagyok noirmális ember amióta veletek vagyok. Azóta egy senki nem voltam. Megkell tudnom hogy hol születtem és hogy Kata-e az igazi nevem mert az se biztos. Nagyon sajnálom,de muszáj. Igérem majd egyszer visszalátogatok.-erre átöleltem és simogatni kezdtem a haját. Nekem is könyezett a szemem. Végre mikor már "járni" szeretnék vele erre elmegy.
-Nem te vagy a többiek a hibásak. Csak érzem hogy nem tudom hova tartozom.
-Teljesen megértem. Menj csak.-erre lesutotte a szemét. az egyik pillanatban megmozdult a bokor. Eléáltam mintha megvédeném a semmivel mivel fegyver senkinél sem volt (romantikus repülésre minek?? végül is randinak szántam)Fogatlan meg aludt. Remek. A bokorból Astrid és Viharbogár lépett ki.
-Lám,lám...Mit csináltok itt?-kérdezte.
-Semmit.-kezdtem hátrálni de Kata megbotlott valamibe és hátra esett én meg megfordulva hogy lássam mi történt rá estem. Éljen ez az este!
-Hú de ciki-suttogta mire én bólintottam. Hát persze. Astrid előtt ráesni egy lányra aki nálam sokkal fiatalabb kicsit sem volt égő.
-Áhá! Tudtam! De mért őőőő!!-ugrott ki a bokorból Takonypóc.
-Ti mióta vagytok itt?-kérdeztem miközben felsegítettem Els-t.
-Ó...csak az ÉN romantikus repülésem óta!!-mondta idegesen Astrid.
-Mi?-kérdezte Els.-Mi az hogy Astrid romantikus repülése?-kérdezték egyszerre Takonypoccal Els.
-Gyerünk,Hablaty,mondd el!-tette karba a kezét Astrid.
-Mi folyik itt?-kérdezte Els kisé idegesen. Én a hajamba turtam.
-Csak annyi hogy ENGEM vitt el először még a feltúnésed ELŐTT ilyen romantikus repülésre!!!-kiabált Astrid.
-Fúú de izgi-dörgyölgette a kezét Takonypóc.
-Mi van??!?!-kérdezte Els.
-Igaza van.-mondtam szomorúan mire a Astrid elégetetten karba tett kézzel figyelt és Els pedig kissé idegessen.-Tényleg Astridot vittem el még akkor amikor megszelidítettem Fogatlant és beakartam véágódni neki. Mondjuk sikerült. Kaptam tőle egy csókót,de az már a múlt!!!
-Szóval,tényleg. Úgy látszik hogy neked ez a csajozós trükköd?!?! Elviszed a lányokat egy romantikus körútra Fogatlanon az éjszakába aztán kapsz tőlük egy csókót!!!!-mondta Els nagyon idegesen. Azt hiszem most tört szét a szívem.
-Nem!
-Csak úgyan. Akkor mért volt az hogy ugyan azt a jelenetet játszóttad le velem és Astriddal is?!?!! Attól még hogy Fogatlanon repülni az éjszakában tényleg romantikus,mért nem tudsz mondjuk nem is tudom elvinni egy randin például sétálni vagy esetleg piknikezni vagy bánom is én hova de ne ugyan azt látszd le minden lánynál!!!!!
-Jól van Kata álléj le!-förmedtem rá.
-Mi?? Én áljak le? Te egy....kereste a szavakat idegesen de nem találta. Astridnak kezdett tetszeni ez a jelenet. -Jobb is hogy elmegyek!-mondta majd idegesen elviharzott. Szomorúan néztem ahogy elmegy de igaza volt. Astrid oda jött mellém de én csak ránéztem majd Els után futottam. Takony és Astrid is utánam futottak hogy megállítsanak. Els mikor hátra pillantott elkezdett olyan gyorsan fotni mintha puskéából lötték volna ki. Nem sokáig tartott a hajsza mert az egyik pillantban eltalálta egy háló Els-t és elelsett. Nem tudott kijönni. Utána minket is elkaptak. Remek,még vaklami?! Kijött értünk pár nagy darab ember és bevonszolt egy hajóra. a hajón kibontottak minket és megkötözték a kezünket a hátunk mögé majd térdre kényszerítetettek. Rá néztem Elsre(mellettem volt) és elkapta a fejét. Na igen. Mostmár végleg végem. Dagur állt meg egyszer csak előttünk.
-Jé! Hát ti mit kerestek itt? Csak nem Hablaty elvitt valamelyik lányt egy romantikus repülésre?
-Én voltam az áldozat.-suttogta Els.
-Oh mért vagy ilyen szomorú?
-Nem szomorú vagyok hanem dühös!!
-Értem. Hát akkor remélem szépen elbúcsúztál amazontól mert nem látod többé.-és Els elé dobott egy sikló koponyát.Els annyira elsirta magát hogy még soha nem láttam ilyennek a szülői baj miatt sem. Dagur gúnyosan nézett a síró Elsre. Vagyis a barátnőmre. Vagyis az exemre? Most mi van?? Az egyik pillanatban Els-t megragadta egy vízből fekjövő dörgödob és megette. Akkor végleg szétestem bellül. Megette egy sárkány. A szemem előtt. A sárkány miután megette leúszott a vízmélyére. Mielőtt megette Els ennyit mondott,vagyis kiáltott:
-HABLATY,SEGÍTS!!!!!!-ennyi volt. Akkor mikor a sárkány lerepült a vízbe felálltam és valahogy szétszakítottam a kötelet és beugrottam a vízbe érte. A hajón lévő emberek nagy szemekkel néztek. Hát hiába. Mióta itt él(t) Hibbanton Els azóta teszek magamra hogy bejöjjek neki. Egy darabig sikerült követni a sárkányt aztán már nem birtam, elfogyott a levegőm és elájultam. Szerencsére Fogatlan(nem tudom hogy talált rám)kimentett. Gyorsan kimentettem Astridot és Takonyt aztán elmentünk Hibbantra ahol Astrid és Takony elmondták a halál hírt. Én pedig Elmentem Melody-szigetre(Els régiotthonára) és elmondtam hogy meghalt. mindenkit megviselt a hír. Nodo,Guy és Hangát is szint úgy. Haza érve elmondtam apámnak és Bélhangosnak hogy mi történt. Ők is nagyon sajnálták,mert szerintük nagyon szép és kedves lány volt. Felmentem a szobámba és megfogadtam hogy sohatöbbé nem mutatkozom a külvilággal mert minden Els-re emlékeztet és így legalább nem kinzom magam. Persze én is sírtam otthon a szobámban,mert úgye hiányzik és én vagyok hibás mindenért és ez nagyon bánt. A büntudat megis ölhetne engem is.
"Mindenki emlékezzen Els-re a Páratlanra!"Ez vírít a szobám ajtaján. Megfogadom hogy míg élek megkeresem. Igérem!
2015. december 20., vasárnap
14.rész
Elindultam és csak repültem és repültem.Persze velem volt egy Rettenetes rém amit még nem tudom mikor kaptam. Időközben megláttam Kalmár Johann hajóját és leszálltam rá.
-Ó! Thor szakállára! Ne ilyezgessen,kis asszony. És fékezze a jószágát.-*száj elé tartott kuncugás közepette*
-Bocsánat,Johann. Csak azt hittem hogy van valami nekem való a hajódón.
-Hát..Van!-kiálltott és eléhozott egy nagy ládát.
-Mi ez? Ez mind az enyém?
-Igen. Van rajta egy levél és a küldője közölte velem hogy csak is egyedül bonthatod ki és először a levelet olvasd el.
-Oki. Köszi.-és Amazon felvette a lábával a nagy ládát és haza vittük.
*közben Hibbanton*
-Sajnálom srácok hogy ilyen sokáig tartott de...hol van Kata?-üdvölte a srácokat Hablaty.
-Haza ment Melody szigetre. Itt hagyott minket. Jellemző.-monta Kőfej.
-Most ezzel mire célzol?
-Mivel?-erre a kijelentésre Hablaty a homlokára csapott. Leült és írt egy üzenetet majd felkötötte egy Rettenetes rém lábára és elkülte hogy keressen meg.
-Mit csinálsz?-kérxezte Astrid.
-Csak üzenek neki,mert mondani akarok neki valamit.
-És mit?
-Magán ügy.-monta mosolyogva.
*közben velem*
-Ah! Légi posta.-oda ért hozzám a sárkány és elolvastam a levelet aztán gyorsan válaszoltam. Az én kis Rémem olyan "mit üzent? Mit irtál neki?" kifejezéssel nézett.-Csak kérdezte hogy mikor jövök és irtam neki hogy nem mostanában.-Időközben megérkeztünk Melodyra. Nod és Guy köszöntött. Elkisértek Anyukámhoz aki kb 3 óra alatt beszámolt mindenről majd elengedett a szobámba ahol kibponthattam az ajándékom. A levelen ez volt:
"Kedves Kata!
Tudom,hogy lövésed sincs hogy ki vagyok de nem baj. Csak hidd el amit mondok. a lényeg. ŰTéged kiválasztott egy sárkány,mert úgy gondolta te alkalmas leszel rá. Hogy mire? Te védenéd meg a sárkányokat. Mielőtt többet mondok nyisd ki a ládát.-kinyitottam.-Látsz benne egy kissebb dobozt. Azt vedd ki.-kivettem és kinyitottam.-Ezt a tojást kikell keltened és nevelned kell. tudom,hogy van már sárkányod te Amazon túl idős és nem tud sokáig veled maradni,ezért kell őt nevelned. A dobozban találsz még pár rejtvényt. Ezeket ha megfejtetted kapsz majd mindegyik végén egy ajándékot és azt hordanod kell örökre. Ezek nagyon nehezek és szigorúan csak is egyedül vagy Amazonnal és a kikellt sárkánnyal teheted meg. a abarátaidat hadd ki ebből! Senki nem tudhat róla! Ez fontos. Minegyik ajándéknál ott van a következő ajándék rejtvénye. Ha megfejtetted a 3.réjtvényt akkor el kell jönnöd a levélben megírt helyre. Ezen a helyen én leszek én tanítani foglak. Majd kapni fogsz út közben egy totemet és ha nálam lestzel elmondom mi lesz annak a feladata. Még egyszer:Soha senkinek ne mond el!!
Várlak:Éjjeli Tolvaj"
Miután végig olvastam a levelet tűdődve néztem hol a levélre,hol Amazon és hol a ládára. Az egyik pillanatban Hanga lépett be a szobámba.
-Szia. Csak szólni akartam hogy Anyu valami fontosat akar megbeszélni velünk.
-Megyek!-összehajtottam a levelet és kimentem.
-Figyelj kincsem.-kezte anyu büntudatosan.-A van hogy el kell mondanom valamit. Elég nagy vagy már hozzá hogy tudd hogy...én...nem...vagyok...az...igazi...anyád.
-Ezt eddig is tudtam.
-Jól van. De Hanga sem a családod valódi tagja.
-Tessék!?!?!!!
-Sajna senki sem ismerte a családod de Hangáét igen. Ha valaki ismerte is,azt mondta hogy közvetlenül a születésed után meghaltak.Oh kicsim úgy sajnálom.
-Nem érdekelsz! Legalább Hangát mondtad volna el!!!-és dühösen kiviharoztam be a szobámba ahol felkapva a tojást,a levelet és felültem Amazonra és elindultunk Hibbant felé. Út közben ráborultam Amazon hátára és elkezdtem egy mélyről feltörő zokogást. Persze utánam akartak jönni anya monta hogy hadja hadd menjek utamra.
-Megyek!-összehajtottam a levelet és kimentem.
-Figyelj kincsem.-kezte anyu büntudatosan.-A van hogy el kell mondanom valamit. Elég nagy vagy már hozzá hogy tudd hogy...én...nem...vagyok...az...igazi...anyád.
-Ezt eddig is tudtam.
-Jól van. De Hanga sem a családod valódi tagja.
-Tessék!?!?!!!
-Sajna senki sem ismerte a családod de Hangáét igen. Ha valaki ismerte is,azt mondta hogy közvetlenül a születésed után meghaltak.Oh kicsim úgy sajnálom.
-Nem érdekelsz! Legalább Hangát mondtad volna el!!!-és dühösen kiviharoztam be a szobámba ahol felkapva a tojást,a levelet és felültem Amazonra és elindultunk Hibbant felé. Út közben ráborultam Amazon hátára és elkezdtem egy mélyről feltörő zokogást. Persze utánam akartak jönni anya monta hogy hadja hadd menjek utamra.
2015. december 16., szerda
13.rész
Reggel mikor felkeltem álmosan körbe néztem az ágyamban fekve. Megtöröltem a szemem mert nem hittem magamnak. Amazon aludt közvetlenül velem szemben. Szóval ez mind azt jelentette..hogy....én...ÁLMODTAM!! Neeee!!!! Olyan egy jó napom volt. De nem baj. Örülök hogy Amazon él és velem van de annak viszont nem örülök hogy sajna nem volt se szülinapom,se Hablaty tartotta boldog buli,se új barát. :( Reggel mikor kkimentem a többiek már a Suliban voltak.Álmosan kászálódtam be a suliba.
-Mi történt? Elaludtál,Lányka?-köszöntött Hablaty.
-Nem,nem. Csak álmodtam egy olyat amit azt hittem hogy megtörtént...
-Értem. Megosztod velünk hogy mi volt az?-erre felkaptam a fejem.
-Semmi érdekes volt. Csak az hogy elmentünk együtt egy tengerpartra és szórakoztunk és nagyon jó volt.De mivel nem történt meg...ezért nem történt meg és így ezért nem-történt-meg.
-Értem. Ma nagyon nincs dolgunk szóval ha akartok akkor elmehetünk a partra és fürödhetünk vagy esetleg kempingezhetünk...
-OKÉ! Benne vagyok!!-ugrándoztam örömömben.
-Oké...nyugii. Előtte még Halvér felméri a sárkányokat.
-Oh Oki. Majd akkor később készülődök.-fogtam magam és leültem egy kis padra a fal elé Hablaty elé. Mivel nagyon meleg volt 1 óra múlva mindenki bealudt. Én speciel Hablaty válára hajtott fejjel aludtam ő pedig a lábára könyökölt és a fejét a kezével támasztotta. Csak Halvér volt ébren,aki éppen a sárkikat tanulmányozta. Az egyik pillanatban Hablaty hátra dőlt a falnak és a fejét az én fejemre hajtotta és úgy aludt tovább kicsit nyitott szájjal.
-KÉSZ!-kiáltott fel az egyik pillanatban Halvér mire mindenki felébredt. Mi Hablattyal csak a szemünket nyitottuk ki és egymás szemébe néztünk. Erre mindegyikünk ilyedten felállt és kiálltott ,,ááá!!" félét.
Halvér:Pedig olyan cukik voltatok miközben aludtatok.
Hablaty:Halvér! Igazán drága vagy de ezt ne most. Nos!-csapta össza a kezét.-Most mindenki siessen haza szedelőzködni és fél óra mülva itt tali!-adta ki a parancsot mire mindenki elhúzott. Otthon újjongva pakoltam be a cuccaimat. Váltó ruha,váltó fűrdő ruha,röpilabda meg hasonlók. Én értem be utolsónak de csak nekem voltak pakjaim. A többiek semmi más szerkó meg semmi hasonló,szomorúan álltak ott.
-Mi történt?-sétáltam oda közéjük.-Mért nem indulunk?
-Hablaty marad ésnélküle nem buli.-mondta Astrid.
-Oh értem. Mi dolga van hogy nem jön?
-Plépofa beszél vele nem tudom mi úgyben.
-Hát jó. Akkor én átöltözök és erre a hétvégére haza megyek Melody szigetre.-felszálltam Amazonra.-Sziasztok!!-kiabáltam mire a többiek intettek és én már el is tüntem.
Bocsi hogy ilyen rövid lett de sztem igy most röviden jó :D
-Mi történt? Elaludtál,Lányka?-köszöntött Hablaty.
-Nem,nem. Csak álmodtam egy olyat amit azt hittem hogy megtörtént...
-Értem. Megosztod velünk hogy mi volt az?-erre felkaptam a fejem.
-Semmi érdekes volt. Csak az hogy elmentünk együtt egy tengerpartra és szórakoztunk és nagyon jó volt.De mivel nem történt meg...ezért nem történt meg és így ezért nem-történt-meg.
-Értem. Ma nagyon nincs dolgunk szóval ha akartok akkor elmehetünk a partra és fürödhetünk vagy esetleg kempingezhetünk...
-OKÉ! Benne vagyok!!-ugrándoztam örömömben.
-Oké...nyugii. Előtte még Halvér felméri a sárkányokat.
-Oh Oki. Majd akkor később készülődök.-fogtam magam és leültem egy kis padra a fal elé Hablaty elé. Mivel nagyon meleg volt 1 óra múlva mindenki bealudt. Én speciel Hablaty válára hajtott fejjel aludtam ő pedig a lábára könyökölt és a fejét a kezével támasztotta. Csak Halvér volt ébren,aki éppen a sárkikat tanulmányozta. Az egyik pillanatban Hablaty hátra dőlt a falnak és a fejét az én fejemre hajtotta és úgy aludt tovább kicsit nyitott szájjal.
-KÉSZ!-kiáltott fel az egyik pillanatban Halvér mire mindenki felébredt. Mi Hablattyal csak a szemünket nyitottuk ki és egymás szemébe néztünk. Erre mindegyikünk ilyedten felállt és kiálltott ,,ááá!!" félét.
Halvér:Pedig olyan cukik voltatok miközben aludtatok.
Hablaty:Halvér! Igazán drága vagy de ezt ne most. Nos!-csapta össza a kezét.-Most mindenki siessen haza szedelőzködni és fél óra mülva itt tali!-adta ki a parancsot mire mindenki elhúzott. Otthon újjongva pakoltam be a cuccaimat. Váltó ruha,váltó fűrdő ruha,röpilabda meg hasonlók. Én értem be utolsónak de csak nekem voltak pakjaim. A többiek semmi más szerkó meg semmi hasonló,szomorúan álltak ott.
-Mi történt?-sétáltam oda közéjük.-Mért nem indulunk?
-Hablaty marad ésnélküle nem buli.-mondta Astrid.
-Oh értem. Mi dolga van hogy nem jön?
-Plépofa beszél vele nem tudom mi úgyben.
-Hát jó. Akkor én átöltözök és erre a hétvégére haza megyek Melody szigetre.-felszálltam Amazonra.-Sziasztok!!-kiabáltam mire a többiek intettek és én már el is tüntem.
Bocsi hogy ilyen rövid lett de sztem igy most röviden jó :D
2015. december 6., vasárnap
12.rész
Gyorsan beértünk az erdő közepébe. Ott séta közben kibontottam a levelet. Elkedtem olvasni.Ez állt benne:
,,Kedves Els.
Először is Boldog Szülinapot! Másodszor végre vettem a bátorságot és elmondok valamit. Már 2 éve plóbálom megírni ezt a levelet de még nem volt bátorságom. Most van. Figyelj....
Tovább nem tudtam olvani mert kitépte Hablaty a kezemből.
-Héj! Olvastam!
-Hülyeség volt oda adnom. Ne olvasd el.
-Akkor mondd el.
-Nem lehet.
-Mért?
-Mert nem állok készen rá.
-Hablaty. Az első pár mondat elmondta hogy te már 2 éve kész vagy erre. Nem szabad vissza fordulni. Ne add fel. Kérlek. Nem mondom el senkinek.-a kezében szorongatott levélre nézett. Kinyitotta aztán oda odta nekem hogy olvassam el.Szóval így van tovább:
,,csak annyit akarok mondani hogy....hogy.....Az első pillantástól-itt csillogó szemmel olvastam a sorokat-egy fura érzés jön elő amikor veled vagyok vagy látlak. Hangának teljesen igaza volt. Ha veled vagyok teljesen más hogy viselkedem. Gondolom észre vetted.Lehet hogy szerelmes vagyok vagy mi az,de nem tudom. Az érkezésed óta valami szúrja a szívem és ha veled vagyok vagy meghallom a neved vagy a hangod, gyorsabban kezd verni a szívem. Bár ezt hiába olvasod tudom hogy nem érzel. Guy és Nod társaságában úgy viselkedtél mint velünk. Nem értem,de mindegy is. Szóval csak ennyi.
Úgyse olvastad el;Hablaty
-Én tudom titkolni az érzéseimet.-szóltam fel a levélből mire Hablaty felfigyelt.
-Tessék?
-Csak annyi hogy-álltunk fel-csak annyi hogy én is...-aztán felpillantottam az égre-ÉJFÚRIA-kiabáltam az égre mutatva.-Gyere Hablaty meg kell találnunk!-megfogtam a kezét aztán elkedtem futni miközben őt vezettem. Mikor megérkeztünk elbújtattam magunkat egy fa mögé. -Hablaty pssszt!-suttogtam neki. Láttam hogy rendesen megvolt kötözve.A nemét és a szemét nem láttam. Körül kémleltem hogy nincs itt senki se aztán hátra fordultam Hablatyhoz.-Figyelj. Fuss haza Fogatlanért és haza visszük Hibbantra. Oké?-erre némán bólintott és hazáig sprintelt. Én közben kémleltem nehogy senkise lássa meg.
Hablaty vissza érve borontott Fogatlanért és már indult volna vissza mikor Astrid megszólította.
-Hablaty! Hová mész?
-Ööö...sehová,de sietnem kell!-és ezzel már el is tűnt a sötét égbolton. Astrid értetlenül nézte hogy vajon mi üthetett belé. Közben én oda lopóztam az éjfúriához és megvizsgáltam,hátva van valami sebe vagy ilyesmi. Kis időzés elteltével fogtam magam és elővettem a tőrőm elkeztem elvágni a köteleket. Vagyis elvágtam volna mikor rám mordordult hogy haggyam békén.
-Nyugi. Barát vagyok. Nem akarlak megölni,csak kiszeretnélek szabadítani. Ne félj.-és erre ártatlan nézéssel nézett rám. Az egyik szeme sárga volt a másik pedig lila. Még sohasem láttam ehez hasonlót. Elvágtam a köteleket és abban a pillanatban felállt és rám nézett. Tudtam hogy itt a pillanat és hát gyújtottam a kezem hogy megszelídítsem és a tenyerembe nyomta az orrát. Megszelídítettem és elfogadott barátnak!! Hablatyék nem sokkal később értek ide és mikor hallotta a hangjukat elém ugrott hogy megvédjen. Fogatlan elkezdte szagolgatni. Fogatlan játszani hívta és az másik éjfúria is hancúrozott vele. Hablaty oda lépett hozzám és elégetetten nézte őket ahogy fogócskáznak. Olyan édesek voltak.
-Na és mi a neve?
-Öööö....még nem tudom,de megszelídítettem.
-Gratulálok.
-Köszi.
-Na és hogy menne a repülés?
-Hát nem tudom.-ide hívtam és megnéztem hogy neki nem sebes a farka.-Megvalósítható,de kéne nyereg.
-Nem kell.
-Oké. Az lesz a neved hogy.....Dreamer.(ejsd:dzsrímör vagy dzsrímer)
-Dreamer?
-Más nyelven álmodó vagy álmodozó. Szerintem illik rá.Na gyere Dreamer,megtanulunk együtt repülni.-és ezzel felülltem rá. Az első repülésünk egész jól sikerült,csak úgy szeltük az egetés persze voplt pár bakink is. Sikerült nekem irányítanom. Vissza érve Hibbantra Hablaty oda adta Fogatlan régi nyergét amit Dreamer fog használni.Arra gondoltam hogy ezt azért elkéne újságolni a többieknek ezért összehívtuk őket és Bélhangost és Plépofát a Sárkánysuliba. Gyorsan megérkeztek és elkezték körbe venni Dreamert aminek ő nem örült. Mellette voltam persze. Elém állt és lőni készült amikor rászóltam.
-DREAMER!!-erre nagy szemekkel rám nézett.-Dreamer,ők a barátaim nem kell őket bántani. Minenki kedves ember. Vagyis majdnem mindenki. Szinte mindenkinek van sárkánya.-és ezzel bemutattam a srácok sárkányait is. Közben Plépofa és Bélhangos férre hívták Hablatyot.
-Szóval,Fiam.-csapta össze össze a tenyerét Plépofa.-Mi történt?-kérdezte érdeklődően mire Hablaty felvont szemöldökkel nézte.
-Jaaaa....semmi. Csak megünnepeltük Els szülinapját.
-Ki az az Els?
-Kata.
-Oh már beceneve is van.
-Becenevet montam volna?
-Szóval tetszik.-állapította meg egyszerre Bélhangos és Plépofa.
-Mi???
-Tudod Hablaty,mi is voltunk szerelmesek. Hívd el hozzánk vacsorára.
-Mi van?!?!
-Na bátran.
-Ha te akarod.-már indult vissza mikor megfordult.-Várjunk csak!-tette fel az ujját.-Ezt vegyem annak hogy azt akarjátok hogy randizzak vele?
-Hát...
-Nem!!-és ezzel hátat fordított és visszajött. Még egy jó darabig Halvér elemezte Dreamert hogy milyen inteligens,a lövését,a szárnyát,a farkát és a fogát meg mindenét. Végül mikor már dreamer és elálmosodott visszamentünk. Hablaty elkisért és miután elköszönt adtam neki az arcára egy piszit aminek ott maradt a nyoma. Mielőtt bementem utáénam kiabált.
-Els!-vissza fordultam.-Elfelejtettem mondani hogy még koszosan és szakadtan is jól áll ez a ruha.
-Köszi Hablaty. Jó éjt. Majd holnap mondok valamit.-ezzel becsuktam az ajtót és elmentem aludni. Hablaty boldogan ment haza. Szerencsétlent Bélhangos és Plépofa nem hagyta békén azzalhogy ,,szerelmes"belém és észre vették a rúzs nyomot az arcán. Persze azzal is nyaggatták szegényt.
Hablaty vissza érve borontott Fogatlanért és már indult volna vissza mikor Astrid megszólította.
-Hablaty! Hová mész?
-Ööö...sehová,de sietnem kell!-és ezzel már el is tűnt a sötét égbolton. Astrid értetlenül nézte hogy vajon mi üthetett belé. Közben én oda lopóztam az éjfúriához és megvizsgáltam,hátva van valami sebe vagy ilyesmi. Kis időzés elteltével fogtam magam és elővettem a tőrőm elkeztem elvágni a köteleket. Vagyis elvágtam volna mikor rám mordordult hogy haggyam békén.
-Nyugi. Barát vagyok. Nem akarlak megölni,csak kiszeretnélek szabadítani. Ne félj.-és erre ártatlan nézéssel nézett rám. Az egyik szeme sárga volt a másik pedig lila. Még sohasem láttam ehez hasonlót. Elvágtam a köteleket és abban a pillanatban felállt és rám nézett. Tudtam hogy itt a pillanat és hát gyújtottam a kezem hogy megszelídítsem és a tenyerembe nyomta az orrát. Megszelídítettem és elfogadott barátnak!! Hablatyék nem sokkal később értek ide és mikor hallotta a hangjukat elém ugrott hogy megvédjen. Fogatlan elkezdte szagolgatni. Fogatlan játszani hívta és az másik éjfúria is hancúrozott vele. Hablaty oda lépett hozzám és elégetetten nézte őket ahogy fogócskáznak. Olyan édesek voltak.
-Na és mi a neve?
-Öööö....még nem tudom,de megszelídítettem.
-Gratulálok.
-Köszi.
-Na és hogy menne a repülés?
-Hát nem tudom.-ide hívtam és megnéztem hogy neki nem sebes a farka.-Megvalósítható,de kéne nyereg.
-Nem kell.
-Oké. Az lesz a neved hogy.....Dreamer.(ejsd:dzsrímör vagy dzsrímer)
-Dreamer?
-Más nyelven álmodó vagy álmodozó. Szerintem illik rá.Na gyere Dreamer,megtanulunk együtt repülni.-és ezzel felülltem rá. Az első repülésünk egész jól sikerült,csak úgy szeltük az egetés persze voplt pár bakink is. Sikerült nekem irányítanom. Vissza érve Hibbantra Hablaty oda adta Fogatlan régi nyergét amit Dreamer fog használni.Arra gondoltam hogy ezt azért elkéne újságolni a többieknek ezért összehívtuk őket és Bélhangost és Plépofát a Sárkánysuliba. Gyorsan megérkeztek és elkezték körbe venni Dreamert aminek ő nem örült. Mellette voltam persze. Elém állt és lőni készült amikor rászóltam.
-DREAMER!!-erre nagy szemekkel rám nézett.-Dreamer,ők a barátaim nem kell őket bántani. Minenki kedves ember. Vagyis majdnem mindenki. Szinte mindenkinek van sárkánya.-és ezzel bemutattam a srácok sárkányait is. Közben Plépofa és Bélhangos férre hívták Hablatyot.
-Szóval,Fiam.-csapta össze össze a tenyerét Plépofa.-Mi történt?-kérdezte érdeklődően mire Hablaty felvont szemöldökkel nézte.
-Jaaaa....semmi. Csak megünnepeltük Els szülinapját.
-Ki az az Els?
-Kata.
-Oh már beceneve is van.
-Becenevet montam volna?
-Szóval tetszik.-állapította meg egyszerre Bélhangos és Plépofa.
-Mi???
-Tudod Hablaty,mi is voltunk szerelmesek. Hívd el hozzánk vacsorára.
-Mi van?!?!
-Na bátran.
-Ha te akarod.-már indult vissza mikor megfordult.-Várjunk csak!-tette fel az ujját.-Ezt vegyem annak hogy azt akarjátok hogy randizzak vele?
-Hát...
-Nem!!-és ezzel hátat fordított és visszajött. Még egy jó darabig Halvér elemezte Dreamert hogy milyen inteligens,a lövését,a szárnyát,a farkát és a fogát meg mindenét. Végül mikor már dreamer és elálmosodott visszamentünk. Hablaty elkisért és miután elköszönt adtam neki az arcára egy piszit aminek ott maradt a nyoma. Mielőtt bementem utáénam kiabált.
-Els!-vissza fordultam.-Elfelejtettem mondani hogy még koszosan és szakadtan is jól áll ez a ruha.
-Köszi Hablaty. Jó éjt. Majd holnap mondok valamit.-ezzel becsuktam az ajtót és elmentem aludni. Hablaty boldogan ment haza. Szerencsétlent Bélhangos és Plépofa nem hagyta békén azzalhogy ,,szerelmes"belém és észre vették a rúzs nyomot az arcán. Persze azzal is nyaggatták szegényt.
2015. december 3., csütörtök
Boldog Szülinapot,Els! (11.rész)
Kicsit kellemetlenül éreztem magam miközben bandukoltunk a Nagyterembe. Útközben senkit sem leltem a faluban. Kicsit fura fura volt. Elég érdekes. Mikor már észbe kaptam már a Nagyterem előtt álltunk. Hanga kinyitotta az ajtót és beléptünk. Sötét volt bent. Még a tűz sem lángolt. Még léptünk pár lépést aztán benyukódott mögöttünk az ajtó. Kicsit megilyedtem. Aztán felvillantak a fények és mindenki bent volt a faluból és kiáltott egy "Boldog Szülinapot!!!!" Nagy szallagféleség is volt a falon amin "Boldog Szülinapot,Kata" felirat ékeskedett. Könnybe láébatt a szemem. Emlékesztek? Mindannyian? Nem hittem a szememnek. Aztán Hablaty sétált büszkén és elégedetten hozzám.
-Boldog Szülinapot,Els!-én örömömben átöleltem és nem érdekelt hogy mkindenki itt volt és totál ciki jelenet volt denem érdekelt.
-Köszönöm. Ezt hogy?-kérdeztem mégmindeg azt hidve hogy álmodom.
-Hát...Csupán elmékeuzet és fantázia.-mondta elvörösödve.
-Ó Istenek! Nem gondoltam volna hogy valaki is emlékszik rá Hangán kivűl.
-De ez még semmi. Felkérhetem egy táncra?-nyűjtotta a kezét kicsit elvörösödve.Én is elvörösödve néztem rá.Már nyújtottam volna a kezem de félúton vissza húztam.
-Nem,nem lehet. Én nem tudok táncolni.
-Jaj,ugyan már! Táncolni még én is tudok. Majd segítek,de úgyis rá érzel.-és ezzel megfogta a kezem és behúzott a táncparketre. Kicsit el voltam pirulva és mindenki mindenket nézett. Kicsit se volt égő. Föleg hogy Hablaty és én is titkoljuk hogy szerelmesek vagyunk.Na mindegy. Megállt. Megfogta mindkét kezemet és én először a kezeimre pillantottam aztán rá mire ő bíztatóan mosolygott amire én is elmosolyodtam. Elég bíztató volt. Én elkezdődött a zene. Mintha tudtam volna mit kéne csinálni elkedztem táncolni. a hibbanti táncot amit egyszer már láttam évekkel ez előtt. Minden ember felénk nézett és mosolygott. A végén még tapsoltak is. Astrid,Plépofa és Bélhangos nem volt a bulin. Nem tudom miért pedig a többi ember és Guy és Nod is itt volt. A táncunk úgy fejeződött be hogy Hablaty felemel főlé és egymásra nézünk és majdnem éssze ér az arcunk. Még pár másodpercig farkasszemet néztünk. Olyan romantikus volt...de hamar vége lett mert Hablaty nem bírt el és letett. Mikor földet értem még összefutott a tekinettünk aztán gyorsan oldalra néztünk zavartan és babráltunk a hajunkal. Őbeletúrt én meg csavargattam az egyik tincs végét. Még egy fél órát beszéltünk a srácokkal aztán jött az ajándékozás. Én leültem egy székbe ahol mint a szülinapos ültem. a srácok sorba álltak és mindegyik egy becsomagolt fogdozott. Nagyon izgultam. Először Takony jött aki egy arany ékszert adott. Én automatikus megpusziltam az arcát kifejezve hogy köszi. Utána az ikrek jöttek akik veszekedtek. Adtak egy sisakot amin csomó égés és vágás helyvolt. Ők csinálták. Utánuk Halvér szorongatta a meglepit. Lapok voltak. Kiegészítés pár sárkányhoz. Saját meg figyeléssel. Plusz volt éjfúriáról is nagyon sok érdekesség. Neki is nyomtak egy puszit az arcára. Már Hablaty lépett volna elém de Fogatlan megelőzte és ő is hozott a szájában valami ajándékot. Rá tette a melső lábait a lábamra és kiköpte az ölembe az ajándékomat ami tiszta nyál volt. Aztán elégedetten leült elém. Közvetlenül Hablaty elé. Érdekesen figyelte ahogy kibontos és megtanulmányozom az ajándékát. Egy virág volt és egy általa rajzolt kép ami nem tudom mit szerett volna ábrázolni. Elkönnyesedten néztem aztán felpattantam és átöleltem Fogatlant. Mikor elengedtem visszaültem és ő boldogan oda ült mellém és vigyelte ahogy Hablaty átadja az ajándékomat. Kimontottam miközben ő feszülten nézte a reakciómat. Mikor megláttam volna Fogatlan beledugta az orrát mert ő is megakarta nézni. Mikor kivette a fejét elkezdett futkorászni és a szájában volt már megint valami. Hablattyal ösztönösen elkeztük kergetni és közben vagy ezerszer elhallodszott ez a "Fogatlan! Gyere ide!" kifejezés.Én megálltam és Hablaty próbálta felém kergetni. Sikerült is de nem úgy ahogy terveztük,mert Fogatlan leterített a földre úgyhogy a fölém hajolt. Ránéztem és kiejtette a szájából az ajéndékom. Szerencsére nem lett semmi baja mert volt mégegy csomagolás. Felültem és kibontottam. Egy sajátkészítésű karkötő volt benne és egy levél amin az állt hogy "csak akkor olvasd el ha egyedül vagy velem vagy!" és egy üveg szobor ami egy szívet akart ábrázolni és mellette egy száll rózsát. Hirtelen Hablatyra pillantottam és átöleltem. Ő is átkarolt. Aztán megint táncoltunk egyet de ez egy lassú szám volt amit nálunk táncolunk a nagy ünnepeken. Hablaty megint felkért egy táncra és én nem elleneztem. Tánc közben kérdezgettem Hablatyot.
-Na és...Mi van a levélben?-kérdeztem érdeklődően. Ő erre észhez tért és elvörösve válaszolt.
-Öö...meglepi vagyis ajándék vagyis titok vagyis....Érted.-én erre huncutan kuncodtam.
-Igen,értem.-aztán megpörgetett és már a végénél voltunk hogy ő leforgat majdnem a földig de megfog és ez volt a romantikus pillanat. És éreztük hogy ideje lépnünk valamit,mert ugye egyikönk sem volt mersze bevallani és itt a tökéletes pillanat. Mindaketten hajoltunk egymáshoz hogy megcsókoljuk egymást de mikor majdnem sikerült kinyitodott az ajtó. Mindenki megilyedt. Hablaty ilyedtében elengedett én meg leestem a földre. Hablaty "bocsi"arcal nézett aztán Plépofára nézett aki belesétált a tömegbe és megállt Hablaty előtt. Először a fiára nézett aztán rám aki a földön feküdt aztánvissza a fiára olyan "Mért van a földön? Mit csináltok itt? Mi történt?" arckifejezzés nézte. Hablaty a haját bizgergálva magyarázott.
-Hát t-tudod,apa, ma van Katának a szülinapja és felköszöntöttük.-időközben Bélhangos is ideért aki szintén kérdőn nézett rám.
-Oké,de ő mért van a földön?-kérdezte Plépofa.
-Hát...ööö...-Plépofa félig felvont szemöldökkel nézte a fiát.-öööö....-mégmindig kereste a szavakat. Fogatlan ellőkte.-erre Fogatlan olyan "mit vétettem?" nézésel nézte.
-Tényleg?-Hablaty ilyen "elmondjam?" nézéssel nézett mire én megráztam a fejem. Felsegített és apjára nézett.
-Igen. De ha most megbocsátasz-tört magának a félkezével utat míg a másikkal engem vezetett kifelé-haza kell kísérnem Katát. Jó éjt!-köszönt el a társaságtól az erdő felé vezetett. Plépofa és Bélhangos kérdőn egymásra néztek miközben olyan "itt valami titok van,rosszat sejtek"nézéssel néze ahogy elmegyünk.
-Boldog Szülinapot,Els!-én örömömben átöleltem és nem érdekelt hogy mkindenki itt volt és totál ciki jelenet volt denem érdekelt.
-Köszönöm. Ezt hogy?-kérdeztem mégmindeg azt hidve hogy álmodom.
-Hát...Csupán elmékeuzet és fantázia.-mondta elvörösödve.
-Ó Istenek! Nem gondoltam volna hogy valaki is emlékszik rá Hangán kivűl.
-De ez még semmi. Felkérhetem egy táncra?-nyűjtotta a kezét kicsit elvörösödve.Én is elvörösödve néztem rá.Már nyújtottam volna a kezem de félúton vissza húztam.
-Nem,nem lehet. Én nem tudok táncolni.
-Jaj,ugyan már! Táncolni még én is tudok. Majd segítek,de úgyis rá érzel.-és ezzel megfogta a kezem és behúzott a táncparketre. Kicsit el voltam pirulva és mindenki mindenket nézett. Kicsit se volt égő. Föleg hogy Hablaty és én is titkoljuk hogy szerelmesek vagyunk.Na mindegy. Megállt. Megfogta mindkét kezemet és én először a kezeimre pillantottam aztán rá mire ő bíztatóan mosolygott amire én is elmosolyodtam. Elég bíztató volt. Én elkezdődött a zene. Mintha tudtam volna mit kéne csinálni elkedztem táncolni. a hibbanti táncot amit egyszer már láttam évekkel ez előtt. Minden ember felénk nézett és mosolygott. A végén még tapsoltak is. Astrid,Plépofa és Bélhangos nem volt a bulin. Nem tudom miért pedig a többi ember és Guy és Nod is itt volt. A táncunk úgy fejeződött be hogy Hablaty felemel főlé és egymásra nézünk és majdnem éssze ér az arcunk. Még pár másodpercig farkasszemet néztünk. Olyan romantikus volt...de hamar vége lett mert Hablaty nem bírt el és letett. Mikor földet értem még összefutott a tekinettünk aztán gyorsan oldalra néztünk zavartan és babráltunk a hajunkal. Őbeletúrt én meg csavargattam az egyik tincs végét. Még egy fél órát beszéltünk a srácokkal aztán jött az ajándékozás. Én leültem egy székbe ahol mint a szülinapos ültem. a srácok sorba álltak és mindegyik egy becsomagolt fogdozott. Nagyon izgultam. Először Takony jött aki egy arany ékszert adott. Én automatikus megpusziltam az arcát kifejezve hogy köszi. Utána az ikrek jöttek akik veszekedtek. Adtak egy sisakot amin csomó égés és vágás helyvolt. Ők csinálták. Utánuk Halvér szorongatta a meglepit. Lapok voltak. Kiegészítés pár sárkányhoz. Saját meg figyeléssel. Plusz volt éjfúriáról is nagyon sok érdekesség. Neki is nyomtak egy puszit az arcára. Már Hablaty lépett volna elém de Fogatlan megelőzte és ő is hozott a szájában valami ajándékot. Rá tette a melső lábait a lábamra és kiköpte az ölembe az ajándékomat ami tiszta nyál volt. Aztán elégedetten leült elém. Közvetlenül Hablaty elé. Érdekesen figyelte ahogy kibontos és megtanulmányozom az ajándékát. Egy virág volt és egy általa rajzolt kép ami nem tudom mit szerett volna ábrázolni. Elkönnyesedten néztem aztán felpattantam és átöleltem Fogatlant. Mikor elengedtem visszaültem és ő boldogan oda ült mellém és vigyelte ahogy Hablaty átadja az ajándékomat. Kimontottam miközben ő feszülten nézte a reakciómat. Mikor megláttam volna Fogatlan beledugta az orrát mert ő is megakarta nézni. Mikor kivette a fejét elkezdett futkorászni és a szájában volt már megint valami. Hablattyal ösztönösen elkeztük kergetni és közben vagy ezerszer elhallodszott ez a "Fogatlan! Gyere ide!" kifejezés.Én megálltam és Hablaty próbálta felém kergetni. Sikerült is de nem úgy ahogy terveztük,mert Fogatlan leterített a földre úgyhogy a fölém hajolt. Ránéztem és kiejtette a szájából az ajéndékom. Szerencsére nem lett semmi baja mert volt mégegy csomagolás. Felültem és kibontottam. Egy sajátkészítésű karkötő volt benne és egy levél amin az állt hogy "csak akkor olvasd el ha egyedül vagy velem vagy!" és egy üveg szobor ami egy szívet akart ábrázolni és mellette egy száll rózsát. Hirtelen Hablatyra pillantottam és átöleltem. Ő is átkarolt. Aztán megint táncoltunk egyet de ez egy lassú szám volt amit nálunk táncolunk a nagy ünnepeken. Hablaty megint felkért egy táncra és én nem elleneztem. Tánc közben kérdezgettem Hablatyot.
-Na és...Mi van a levélben?-kérdeztem érdeklődően. Ő erre észhez tért és elvörösve válaszolt.
-Öö...meglepi vagyis ajándék vagyis titok vagyis....Érted.-én erre huncutan kuncodtam.
-Igen,értem.-aztán megpörgetett és már a végénél voltunk hogy ő leforgat majdnem a földig de megfog és ez volt a romantikus pillanat. És éreztük hogy ideje lépnünk valamit,mert ugye egyikönk sem volt mersze bevallani és itt a tökéletes pillanat. Mindaketten hajoltunk egymáshoz hogy megcsókoljuk egymást de mikor majdnem sikerült kinyitodott az ajtó. Mindenki megilyedt. Hablaty ilyedtében elengedett én meg leestem a földre. Hablaty "bocsi"arcal nézett aztán Plépofára nézett aki belesétált a tömegbe és megállt Hablaty előtt. Először a fiára nézett aztán rám aki a földön feküdt aztánvissza a fiára olyan "Mért van a földön? Mit csináltok itt? Mi történt?" arckifejezzés nézte. Hablaty a haját bizgergálva magyarázott.
-Hát t-tudod,apa, ma van Katának a szülinapja és felköszöntöttük.-időközben Bélhangos is ideért aki szintén kérdőn nézett rám.
-Oké,de ő mért van a földön?-kérdezte Plépofa.
-Hát...ööö...-Plépofa félig felvont szemöldökkel nézte a fiát.-öööö....-mégmindig kereste a szavakat. Fogatlan ellőkte.-erre Fogatlan olyan "mit vétettem?" nézésel nézte.
-Tényleg?-Hablaty ilyen "elmondjam?" nézéssel nézett mire én megráztam a fejem. Felsegített és apjára nézett.
-Igen. De ha most megbocsátasz-tört magának a félkezével utat míg a másikkal engem vezetett kifelé-haza kell kísérnem Katát. Jó éjt!-köszönt el a társaságtól az erdő felé vezetett. Plépofa és Bélhangos kérdőn egymásra néztek miközben olyan "itt valami titok van,rosszat sejtek"nézéssel néze ahogy elmegyünk.
2015. december 1., kedd
10.rész
Mielőtt Gustávval elkezdtük volna az edzést meg kellett keresnem Amazont. Felforgattam érte a szigetet de sehol sem találtam. Még vagy 100-szor belefújtam a sípomba amivel általában hívni szoktam. Már kezdtem egy kicsit megilyedni. Folyton kerestem a szememmel hátha valahol a fán van,de reménytelen volt. A faluban egyszercsak összefutottam Halvérrel.
-Szia,Halvér. Nem találkoztál Amazonal véletlenül,már mindehol kerestem de sehol sem találom-kérdeztem tőle még mindenforgolódva.-Nem láttad?-fordultam végre vissza hozzá.
-Öööm....-elkezdett gondolkodni,de nem tiudom, hogy min.-De láttam.
-És hol?-kérdeztem reménykedve.
-Öööm...
-Holtan egy Siklósárkány mögött aki megölte!!-kiabáltam közvetlenül Halvér mögött Fafej.
-Mi???-kérdeztem.
-Hát az úgy történt hogy amazon csúnyán összekapott egy másik Siklóval és a sebei nagyon súlyosak voltak és nem tudta túl élni a támadást. Sajnálom.-magyarázta lassan és együtt érzően. Engem már a síró görcs kerülgetett és a szemem könnybe lábadt. Mondani akartam valamit de nem tettem mert nem akartam hogy lássanak sírni, ezért teljes erőmből futni kezdtem Hablatyhoz. A házába (Dragon Edge) érve nekidöltem a falnak és földre rögyva sírtam. Hablatynak megesett rajtam a szíve és odajött melém és átkarolta félkézzel a vállam. Én pedig teljesen átöleltem és tudtam hogy van akire számíthatok az Hablaty lesz egész életemben. Legalábbis remélem. Legalább órát sírtam aztán összeszedtem magam és kiegyenesedve megtörölgettem a szemem a kezemmel. Hablaty arra gondolt hogy megtisztitsa a fejem hogy ki visz az erdőbe sétálni. Ki is vitt. az erdőben csak mi voltunk és mondta hogy most nem kell idegeskedtem Gustáv gyakorlásával,hanem csak ma menjek majd be naplementekor a nagyterembe. Bólintottam aztán hazamentem és már Hanga várt az üres otthonomban. Átadott egy dobozt ami bevolt csomagolva. Értetlenül meredtem a dobozra aztán így szólt:
-Boldog szülinapot!-erre mondatra átöleltem boldogan.
-Végre valakinek eszébe is jutott! Mi van benne?-nézegettem a dobozt boldogan.
-Meglátod. Nyisd ki!
-Hát jó.-örülve kinyitottam és láttam hogy gyönyörű,kézzel varrt,fehér,térdig érő,lebenyős ruha volt.Valami álóm szép volt. A dereka tájékán szorosabbra volt szabva és a dereka közepén egy gyönyörű piros virág volt.
-Próbáld fel.-bízatott és pár múlva már az új ruhámban forgolódtam és a hozzákapott piros magassarkúmban lépkedtem.-Látom tetszik.-mosolyodott el.
-Tetszik?Imádom!!Egyszerűen káprazatos!!
-Ennek örülök. Most pedig szépen kiszépítelek és elmegyünk a Nagyterembe.
-Oké.-és leültem elé és ő elkezdett sminkelni. Piros kis "cuccal"bekente a számat. Ezt ő rúzsnak nevezte. A hajamat kibontottuk és valahogy kiegyenesített és egy piros virággal eltűzte a frufrus részét.
-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.
-Most akkor menjünk a Nagyterembe.
-Így?-néztem döbbenve az öltözékemre. Hanga végig mért.
-Így jó leszel de siess!!
-Oké-és ezzel elindultunk a Nagyterembe.
-Meglátod. Nyisd ki!
-Hát jó.-örülve kinyitottam és láttam hogy gyönyörű,kézzel varrt,fehér,térdig érő,lebenyős ruha volt.Valami álóm szép volt. A dereka tájékán szorosabbra volt szabva és a dereka közepén egy gyönyörű piros virág volt.
-Próbáld fel.-bízatott és pár múlva már az új ruhámban forgolódtam és a hozzákapott piros magassarkúmban lépkedtem.-Látom tetszik.-mosolyodott el.
-Tetszik?Imádom!!Egyszerűen káprazatos!!
-Ennek örülök. Most pedig szépen kiszépítelek és elmegyünk a Nagyterembe.
-Oké.-és leültem elé és ő elkezdett sminkelni. Piros kis "cuccal"bekente a számat. Ezt ő rúzsnak nevezte. A hajamat kibontottuk és valahogy kiegyenesített és egy piros virággal eltűzte a frufrus részét.
-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.
-Most akkor menjünk a Nagyterembe.
-Így?-néztem döbbenve az öltözékemre. Hanga végig mért.
-Így jó leszel de siess!!
-Oké-és ezzel elindultunk a Nagyterembe.
2015. november 29., vasárnap
9.rész
Reggel koren keltünk és elkezdtünk pakolásni. Miközben rendezkedtem Hanga kihívott mert valami fontosat akart közölni.
-Egy:igazam van. Kettő:MIÓTA VAGY SÁRKÁNYLOVAS?
-Ööö....Mi van? Miért van igazad?-fújt egyet és elkezdte.
-Hát....az úgy volt hogy tegnap este láttam hogy kimentek Hablattyal és követelek titeket és kihalgattalak titeket és mindent láttam és bocsi!-hadarta olyan gyorsan hogy nem értettem belőle semmit.
-Mi?-sóhajtott egyet és elmondta mégegyszer és most lassan.-Mi? KIhallgattál minket??
-Igen,de valld be igazam volt.-tette elégedetten karba a kezét.
-Az most kit érdekel?! Mért követtél minket? Mindent hallodtál!?!?-üvöltöttem idegesen és ezt már mindenki hallotta.
-Nyugi. Azért követelek mert kiváncsi voltam hogy mit fogtok csinálni kettesben és számítottam arra hogy Hablaty bevallja hogy szeret.-én idegesen fordolodtam.-Jól van bocsánat,sajnálom.-zárta le a témát és vissza mentünk a barlangba.Gyorsan elpakoltunk és haza mentünk.Egy órával később elmentem megkeresni Hablatyot. Nem kellett sok idő mert gyorsan meglett. Dragons Edge-be volt az ő külön kis "házában." Mikor beértem ezt mondta:(én voltam astrid helyében és astrid helyett katát mond)
-Hát itt vagy!-nyitottam be.
-Oh. Kata osztály.-mosolyodott el.
-Haha Humorod eget rengető. Mit csinálsz itt?-mentem oda mellé miközben letette a Sárkányszemet.
-Már semmit.-mosolyodott el.
-Akkor jó. Akkor nem zavarok.-közben felültem a melette lévő asztalra.-Beszélnünk kell.
-Oké. Itt vagyok.
-A tegnap esti beszélgetésről volna szó.
-Igen.
-Mért mentél el és hagytál ott?-erre ő a hajá turt és kezdett elvörösödni.-Na?-biztattam. Közben elkezdett a kijárat felé sétálni én meg gyorsan megelőzve a kapuban elé álltam. Nem volt jó ötlet. Mert azon találom magam hogy egy több tonnás sárkány szárnya leterített a földre és egy lovas száll le róla és én meg próbálom kikászálódni de esélytelenül.
-Gustáv?-kérdezte Hablaty.
-Igen,én vagyok az.-válaszolt a számomra kezdő sárkány lovas.
-Valaki leszedné rólam ezt az izét?-mozgolódtam a Szörnnyen nagy rémség alatt aki teléjesen leterített.
-Pankó! Le!-mutatott elé Gustáv és nagynehezen lekászálódott rólam a soktonnás "gyík".
-Köszönöm.-álltam fel és leporoltam magam.
-Gustáv te meg mit keresel itt?-kérdezte Hablaty miközben mellém állt.
-Hát..jöttem tovább képzésre.-tette csípőre a kezét.-Már elég nagy vagyok hozzá hogy én is igazi sárkánylovas legyek.-erre a mondatra Hablaty kivezetett az ajtó mellé.
-Figyelj! Tudnál neki tanítani valamit?
-Szuper,szóval én leszek a "bébicsősz".-tettem karba a kezem sértődötten.Erre hablaty elnevette magát és vakamit motyogott és komolyra fordítva a szót erőteljesen mondott egy nemet.
-Nem. Csak nekem még dolgom van.
-Mi dolgod?-kérdeztem érdeklődően.
-Az titok. Meglepi. Arra viszont megkérlek hogy gyere a Nagyterembe naplementekor.
-Jó.-és felszegett fejjel bementem Gustávért és elkezdtem edzeni, de kaptam egy szőrnyűhírt....
Folytatása következik...
8.rész végének a kifejtése
Most leírom nektek a hogy mit beszélgettünk Hablattyal amikor este leülltünk a partra :)
-Szóval....Hanga tényleg a tesód?-kezdte percekkel később miközben a holdat néztük.
-Igen. Bár néha kívánom hogy ne legyen az.
-Mért?
-Hát...lehet hogy túl gondoskodó. Számomra.
-Nem az a testvér dologa?-mondta mosolyogva.
-De!-nevettem el magam.-De akkor is. Nem azértr de semmi köze a magánéletemhez. Nekem is vannak titkaim mint minden normális embernek.
-Mért? Miket kérdez?
-Nem kérdez. Mond.
-Kiről?
-Hát...Rólad.
-Mit?-kérdezte meglepődve és egy kicsit elvörösödött.
-Hát....legyek őszinte?-kérdeztem mire ő némán bólintott.-Hát jó. Azt mondta hogy szerinte nem véletlenül jöttél ki velem azonnal.-kérdőn nézett rám. Elnevettem magam. Szerinte...-megint elnevettem magam-szerinte belém szerettél.-és erre megint elnevettem magam és közben Hablaty zavartan elvörösödött és idegesen a hajába turkált.Aztán felálltam és elkezdtem úgy magarázni mint ahogy Hablaty szokott. Persze a kezemet is lobáltam közben:)-Meg szerinte nem tudod eltitkolni az érzéseidet szerinte látszik rajtad hogy mit érzel.
-Hehe-nevetett eröltetetten.
-Igaz?-néztem rá kérdőn miközben vissza ülltem bellé. A szemével rám pillantott aztán visszanézett szomorúan a földre. Aztán felállt és lefajtott fejjel se szó se beszéd elkezdett visszaballagni a barlangba. Tudtam hogy nem kéne utána menni ezért én ott maradtam és még gondolkoztam.
Vajon mi lehet a baja? Talán Hangának igaza volt? Tényleg szeret?-gondolkoztam magamban.-Érez irántam valamit? Valóra válhat az álmom?-közbe-közbe fel-fel pillantottam a holdra és kis idő után én is visszabagtattam a barlangban. Hablaty még fent volt. A falnak neki dölve rajzolt. Mikor beértem összefutott a tekintettünk. Zavartan elkapta a fejét és tovább rajzolt. Tudtam hogy nem kéne zavarnom ezért hát én is lefeküdtem aludni. Hablaty meg még rajzolt.
2015. november 28., szombat
8.rész
Naplemetére mindenki a Sárkánysuliban várakozott az indulásra. Mindenki nagy pakkokal volt felszerelve. Érthető. Még Nod és Guy előtt odaértünk a szigetre ahol gyorsan elbúcsúztunk a sárkányainktól elbújtattuk őket. A napmár majdnem lement mire megérkezett egy kis hajó. Nod és Guy volt rajta de láttam még valakit mögöttük. akis csónak partot ért és kiszálltak az utasai. Köszöntek és rajöttem hogy ki a harmadik illető. Megilyedt arcot vágtam és amit kilépett a csónakból odafutottam hozzá és könnyes szemmel átöleltem. Az illető és átölelt és így üdvözölt:
-Szia,hugi.
-Hugi??-csúszott ki a srácok száján. Guy és Nod boldogan nézte az ölelkezésünket mert ők tudtak erről. Abba hagytuk az ölelkezést és vázoltam a helyzetet.
-Srácok. Ő az én nővérem,Hanga.-mutattam be Hangát bire ő levette az arcát és haját eltakaró "maszkot" amiből csak a zöld szemét lehetett látni. Hablatyék még mindig lefagyott arcal nézték Hangát.
-Igen.-mosolyodott rám Hanga.-Srácok! Mennyit változtatott!-közeledett Hablatyék felé. Utána vagy egy óráig elemeztük nekik hogy tesók vagyunk és igen mindenki hogy megváltozott és hogy Hanga is velünk fog ma tartani. Aztán elmentünk egy barlanghoz ahol ma este megfogunk pihenni. Tágas és nyitott volt. Mindenki elhelyezkedett. Hablaty valahogy közép fele volt. Én a barlang keleti részén telepedtem meg. Középen óriási tábortüzet raktuk.
-Ki jön velem kaját gyűjteni?-jelentettem ki és a kezemben egy kosarat tartottam.
-Én megyek!-pattant fel Hablaty és kisétáltunk úgy kettesben a barlangból. Mikor Hablaty oda ért hozzám Takony megszólalt.
-Húúú! Kettesben mész vele,Hablaty. Itt van valami köztetek érzem.-dölt hátra elégetten. És amint befejezte a mondatát majdnem eltalálta a fejét egy tőr. Egy miliméter volt közte és a sisakja között.
-Tudod,Takony. E kis kosár tart meglepetéseket.-fordultam voissza hozzá ésmegértette mire célzok. Léptünk Hablattyal kifelé pár lépést és hallottan hogy valaki szól.
-Elsa?-viszafordultam és egyértelműen Hangára pillantottam.-Vigyázz magadra odakint.-mosolygott rám. Egyetértően bólintottam és a barlangból kiérve elfordultunk balra. Miután kiléptünk nagy veszekedés "húúú"-zás hagyta el az ikrek és Takony száját. Mikor már elég messze voltunk a barlangtól Hablaty rám nézett és szólt.
-Elsa?-tudtam mire kérdez ezért válaszoltam neki.
-Tudod,Hangakiskorában unta a sok Kata szólítást,ezért elnevezett Elsa-nak. Egyrész rövid másrészt mert tetszett neki és harmadrész mert.....aj a harmadik érvet már elfelejtettem.-mosolypgtam vissza rá.
-Értem.Vagyis ez a te beceneved.
-igen
-milenne ha én adnék egyet?
-Miért is ne!
-Els.
-Mi?
-Els. Elsa csak rövidítve és így szerintem jobban cseng.-mosolygott amire én is elmosolyodtam.
-Ez jobban is tetszik.
-Mit szólnál ha ki mennénk repülni miután a többiek elaludtak?
-Oké.-egy jó darabig gyűjtügettünk egy s mást. Egy találtam pár gyümölcsöt és bogyót,Hablaty meg hozott tüzi fának valót. Visszaérve mindenki nagy szemmel és valami válaszra várva nézett. Mi értetlenül egymásra pillantottunk mire Hanga felállt és ragadta a kezem és kivezetett. Minden ami a kezembe volt leesett. Hablaty értettlenülnézte ahogy "elvonszolnak". Mikor vissza fordult Fafej állt előtte kicsit túl közel.
-Na? Mi volt?-kérdezte Fa.
-Semmi érdekes.-kerülte ki Hablaty és inkább a tűzzel fontoskodott. Persze faggatták szegény eleget. Mikor végreelengedett Hanga így förmedtem rá.
-Ez mire volt jó?
-Na? Megcsókolt?-kérdezte.
-Mi?
-Megcsókolt?-kérdezte izgatottan. Komolyan nem tudom mit tudtat amit én nem.
-Nem,dehogy!-kerültem ki és leülltem a mögötte lévő sziklára és a térdemre tetttem a kezem amin a fejemet támasztottam és a holdat nézve ábrándoztam. Hanga odaüllt mellém.-Öszintén? Te mit tudsz róla amit én nem?
-Figyelj. Hablaty nagyon kiszámítható.
-Most meg mire célzol?kérdedzte tőle
-Csak arra hogy szerintem Hablaty nem hiába ment ki veled azonnal.
-Csak szerinted! Hablattyal nagyon jóba lettünk. Talán a legjobb barátom lett.
-Ez az!-állt fel és rám mutatott.-Feltételezések szerint nem lehet fiú-lány barátság.
-De igenis van!
-Kata. Nem érted mire megy ki a játék? Hablaty fülig beléd szeretett. Másképp miért lenne veled ennyire kedves és miért lenne veled ilyen sokat?
-Ezt csak te hiszed. Tudom hogy nincs semmi ilynről szó!
-Figyelj. Amikor még én Hibbanton voltam Hablaty nem tudta eltitkolni az érzéseit.
-Ezt hogy érted?
-Láttam rajta amit kellett.
-az te voltál! Jól van. Örülnék ha lezárnánk a témát. Ő se meg én se vagyunk szerelmesek egymásba!!-zártam le véglegesen a témát és bementünk és idegesen lehuppantam a helyemre és karba tettem a kezem. Hangával összefutott a tekintettünk és olyan "tudom,hogy igazam van" nézéssel nézett. Én összeráncolt szemöldökkel nyugtáztam és elővettem a rajzolós füzetemet és elkezdtem rajzolni. A többiek röhögtek és azon veszekedtek hogy kinek milyen nehéz a sorsa a szerelemmel. Hablaty is kimaradt a beszélgetésbőlés ő is rajzolt valamit. Már beesteledett.Tulajdon képpen csak Takony,Guy és Nod veszekedtek az előbb említett ügyön. Nem sokkal később már mindenki elaludt kivéve engem és Hablatyot.
-Pszt!-felkaptam a fejem és ösztönösen Hablatyra néztem. A kijárat felé bólintott szóval én egyértelműen bólintottam.mikor kiértünk gyorsan elszaladtunk a barlantól jó besszire és hívtuk a sárkányainkat. Hamar meg érkeztek. Felszálltunk versenyeztünk egyet. Egy idő után miközben Hablatyot üldöztem hátra fordultam és kérdőn kérdeztem.
-Ööö Hablaty?-mosolyga hátra fordult aztán ő is eszre vette amit én. Valaki követ minket. Gyorsan leszállltunk egy tisztásra ahol leszállt a titokzatos követő is.
-Halljam ki vagy?-állt elém Hablaty mintha megakarna védeni. A pajzsa a kézében szóval nem volt veszteni valonk. A követő megsem szólalt hanem egyett értően bólintott mintha igaza lett volna. Hablaty lőni készült felszállt a totokzatos idegen a fura sárkányára és elrepült. Értetlenül összenéztünk. A sárkánykat elküldük és Hablaty levezetett a tenger előtt lévő kis száraz helyre és ott beszélgettünk. És beszélgettünk és ábrándoztunk. Aztán egyesével visszaballagtunk. Én elaludtam de Hablaty még fent maradt és rajzolt
-Elsa?-viszafordultam és egyértelműen Hangára pillantottam.-Vigyázz magadra odakint.-mosolygott rám. Egyetértően bólintottam és a barlangból kiérve elfordultunk balra. Miután kiléptünk nagy veszekedés "húúú"-zás hagyta el az ikrek és Takony száját. Mikor már elég messze voltunk a barlangtól Hablaty rám nézett és szólt.
-Elsa?-tudtam mire kérdez ezért válaszoltam neki.
-Tudod,Hangakiskorában unta a sok Kata szólítást,ezért elnevezett Elsa-nak. Egyrész rövid másrészt mert tetszett neki és harmadrész mert.....aj a harmadik érvet már elfelejtettem.-mosolypgtam vissza rá.
-Értem.Vagyis ez a te beceneved.
-igen
-milenne ha én adnék egyet?
-Miért is ne!
-Els.
-Mi?
-Els. Elsa csak rövidítve és így szerintem jobban cseng.-mosolygott amire én is elmosolyodtam.
-Ez jobban is tetszik.
-Mit szólnál ha ki mennénk repülni miután a többiek elaludtak?
-Oké.-egy jó darabig gyűjtügettünk egy s mást. Egy találtam pár gyümölcsöt és bogyót,Hablaty meg hozott tüzi fának valót. Visszaérve mindenki nagy szemmel és valami válaszra várva nézett. Mi értetlenül egymásra pillantottunk mire Hanga felállt és ragadta a kezem és kivezetett. Minden ami a kezembe volt leesett. Hablaty értettlenülnézte ahogy "elvonszolnak". Mikor vissza fordult Fafej állt előtte kicsit túl közel.
-Na? Mi volt?-kérdezte Fa.
-Semmi érdekes.-kerülte ki Hablaty és inkább a tűzzel fontoskodott. Persze faggatták szegény eleget. Mikor végreelengedett Hanga így förmedtem rá.
-Ez mire volt jó?
-Na? Megcsókolt?-kérdezte.
-Mi?
-Megcsókolt?-kérdezte izgatottan. Komolyan nem tudom mit tudtat amit én nem.
-Nem,dehogy!-kerültem ki és leülltem a mögötte lévő sziklára és a térdemre tetttem a kezem amin a fejemet támasztottam és a holdat nézve ábrándoztam. Hanga odaüllt mellém.-Öszintén? Te mit tudsz róla amit én nem?
-Figyelj. Hablaty nagyon kiszámítható.
-Most meg mire célzol?kérdedzte tőle
-Csak arra hogy szerintem Hablaty nem hiába ment ki veled azonnal.
-Csak szerinted! Hablattyal nagyon jóba lettünk. Talán a legjobb barátom lett.
-Ez az!-állt fel és rám mutatott.-Feltételezések szerint nem lehet fiú-lány barátság.
-De igenis van!
-Kata. Nem érted mire megy ki a játék? Hablaty fülig beléd szeretett. Másképp miért lenne veled ennyire kedves és miért lenne veled ilyen sokat?
-Ezt csak te hiszed. Tudom hogy nincs semmi ilynről szó!
-Figyelj. Amikor még én Hibbanton voltam Hablaty nem tudta eltitkolni az érzéseit.
-Ezt hogy érted?
-Láttam rajta amit kellett.
-az te voltál! Jól van. Örülnék ha lezárnánk a témát. Ő se meg én se vagyunk szerelmesek egymásba!!-zártam le véglegesen a témát és bementünk és idegesen lehuppantam a helyemre és karba tettem a kezem. Hangával összefutott a tekintettünk és olyan "tudom,hogy igazam van" nézéssel nézett. Én összeráncolt szemöldökkel nyugtáztam és elővettem a rajzolós füzetemet és elkezdtem rajzolni. A többiek röhögtek és azon veszekedtek hogy kinek milyen nehéz a sorsa a szerelemmel. Hablaty is kimaradt a beszélgetésbőlés ő is rajzolt valamit. Már beesteledett.Tulajdon képpen csak Takony,Guy és Nod veszekedtek az előbb említett ügyön. Nem sokkal később már mindenki elaludt kivéve engem és Hablatyot.
-Pszt!-felkaptam a fejem és ösztönösen Hablatyra néztem. A kijárat felé bólintott szóval én egyértelműen bólintottam.mikor kiértünk gyorsan elszaladtunk a barlantól jó besszire és hívtuk a sárkányainkat. Hamar meg érkeztek. Felszálltunk versenyeztünk egyet. Egy idő után miközben Hablatyot üldöztem hátra fordultam és kérdőn kérdeztem.
-Ööö Hablaty?-mosolyga hátra fordult aztán ő is eszre vette amit én. Valaki követ minket. Gyorsan leszállltunk egy tisztásra ahol leszállt a titokzatos követő is.
-Halljam ki vagy?-állt elém Hablaty mintha megakarna védeni. A pajzsa a kézében szóval nem volt veszteni valonk. A követő megsem szólalt hanem egyett értően bólintott mintha igaza lett volna. Hablaty lőni készült felszállt a totokzatos idegen a fura sárkányára és elrepült. Értetlenül összenéztünk. A sárkánykat elküldük és Hablaty levezetett a tenger előtt lévő kis száraz helyre és ott beszélgettünk. És beszélgettünk és ábrándoztunk. Aztán egyesével visszaballagtunk. Én elaludtam de Hablaty még fent maradt és rajzolt
2015. november 15., vasárnap
7.rész (2/2)
Hirtelen a számhoz kaptam kezem.
-Óh Istenek! Guy?! Nod?!-beszélgettem magammal. Hablaty értetlenül nézett. Nod és Guy mosolyogva bólintottak.
-Fhu...Kata! Eléggé megváltoztál. Arcod,az alakod, a viselkedésed.Mindened. Egyszerűen...tökéletes.-üdvözölt egy bókkal Nod.
-Köszönöm,Nod. Kedves vagy. Ti is eléggé megváltoztatok.
-Na és milyen sorsod volt olyan messzi helyen?-dölt neki a fának és az ujjait tanulmányozta. És a mondata végén csípőre tette a kezét miközben mosolyogva rám nézett.
-Elhiheted hogy jó helyen voltam.-mosolygtam Hablatyra aki vissza mosolygott.-Ó. Én illetlen. Be sem mutattam nektek az új barátaimat. Guy,Nod! Ő itt Hablaty; Astrid; Takonypóc; Az ikrek:Kőfej és Fafej és Halvér. Astrid és Hablaty segítettek túl élni velük-mutattam az ikrekre és Takonyra-ezt a 2 évet.
-Az jó. Akkor most úgye vissza jössz?-kérdezte ezúttal Guy.
-Nem tudom. Nem hiszem. Mostmár Hibbant-sziget az otthonom. Sok minden emlék,érzelem és ember köt oda. Na és persze amit kitettem a szigetért az most nem fog kárba veszni!-érzékeltettem nekik Hibbant iránti szeretetemet.
-Oké,oké. Higgadj le,kis tigris.-próbált lenyugtatni Guy.-Vágom a szitut.-fejezte be Nob Guy mondatát miközben csípőre tette a kezét.Én értetlen arcal néztem rá "mi van? Miről beszélsz?" arc kifejezés kíséretével.
-Oké. Hogy ti is összebandázzatok és megismerjétek egymást, mit szólnátok egy estéhez a vadonban,csak mi. Hm??-adtam nekik az ötletet mire az ikrek értetlenül és Nod és Guy egymásra nézett mosolyogva. Hablatyék beleegyezőén bólintottak és valamennyien hozzá egy igen vagy benne vagyok félét motyogtak.-Akkor megegyeztünk. Mit szóltok a ma estéhez a Sárkány-szigeten? Majd ha kell akkor eljövök/eljövünk értetek Nod és Guy.-bólogattak.-Hát jó. Akkor ma este a Sárkány-sziget északi partján.
-Oké. Sziasztok. Megyünk készülődni. Már 11 óra. :)-köszönt el Guy.
-Oké. Sziasztok.-és elmentek Guyék.-Fhu.-fujtam ki a levegőt. Utána Hablaty állt mellém.
-Ők voltak a régi barátaid?-kérdezte miközben én összefontam a kezem.
-Igen,ők. Gyorsan mi is menjünk haza készülödni. Amúgy azért akarom hogy Sárkány-szigeten legyen mert akkor a sárkányaink is valamennyire velünk lehetnek és amikor elalszanak kimehetünk röpködni és nem sejthetnek semmit mert azt hiszik hogy azok vad sárkányok.-mondtam és hát egy kicsit büszke voltam az ötlet miatt magamra. Felszálltunk a sárkányainkra és gyorsan haza repültünk és készülödtünk az esti táborozásra. Remélem Hablatyék majd megbarátkoznak Noddal és Guyyal.
-Oké,oké. Higgadj le,kis tigris.-próbált lenyugtatni Guy.-Vágom a szitut.-fejezte be Nob Guy mondatát miközben csípőre tette a kezét.Én értetlen arcal néztem rá "mi van? Miről beszélsz?" arc kifejezés kíséretével.
-Oké. Hogy ti is összebandázzatok és megismerjétek egymást, mit szólnátok egy estéhez a vadonban,csak mi. Hm??-adtam nekik az ötletet mire az ikrek értetlenül és Nod és Guy egymásra nézett mosolyogva. Hablatyék beleegyezőén bólintottak és valamennyien hozzá egy igen vagy benne vagyok félét motyogtak.-Akkor megegyeztünk. Mit szóltok a ma estéhez a Sárkány-szigeten? Majd ha kell akkor eljövök/eljövünk értetek Nod és Guy.-bólogattak.-Hát jó. Akkor ma este a Sárkány-sziget északi partján.
-Oké. Sziasztok. Megyünk készülődni. Már 11 óra. :)-köszönt el Guy.
-Oké. Sziasztok.-és elmentek Guyék.-Fhu.-fujtam ki a levegőt. Utána Hablaty állt mellém.
-Ők voltak a régi barátaid?-kérdezte miközben én összefontam a kezem.
-Igen,ők. Gyorsan mi is menjünk haza készülödni. Amúgy azért akarom hogy Sárkány-szigeten legyen mert akkor a sárkányaink is valamennyire velünk lehetnek és amikor elalszanak kimehetünk röpködni és nem sejthetnek semmit mert azt hiszik hogy azok vad sárkányok.-mondtam és hát egy kicsit büszke voltam az ötlet miatt magamra. Felszálltunk a sárkányainkra és gyorsan haza repültünk és készülödtünk az esti táborozásra. Remélem Hablatyék majd megbarátkoznak Noddal és Guyyal.
2015. november 13., péntek
7.rész(1/2)
Eltelt 2 év. Isteneim de gyorsan telik az év! Már 2 éve élek Hibbant-szigetén. 14 éves lettem. Jézusum! Hablatyék meg 17! Azta! Mindenki külsőleg és belsőleg is megváltozott. Hablaty helyesebb lett(alap),Astrid erősebb(szintén alap), Halvér okosabb (mit is vártam tőle?),Takony hiúbb,Ikrek meg hülyébbek. Én meg...Maradtam normális csak éppen megnőttem és én is edzettebb,magabizotabb,ügyesebb,fürgébb lettem, tele titkokkal. Ma volt az a nap amikor ellátogattunk az én szeretett szogetemre;Melody-szoigetre. Örültem is meg nem is. Kíváncsi voltam a sziget állabotára és a lakosokra. Főleg a ,,barátaimra";Guyra(ejsd:gájra) és Nodra. Jackkel meg már nem is foglalkozom. Pontban 9-re ott kellett lenni az arénába,hogy időben oda érjünk. Gyorsan el is indultunk és miközben Hablattyal a térképet fürkéztük addig Takony ,,flörtölni" próbált Astriddal akit már nagyon idegesítette. Az ikrek...hát...nem is tudom mit csináltak. A lényeg hogy valami értelmetlent. És mikor már astrid majdnem megölte Takony felkiálltottam:
-Itt vagyunk!!
-Na végre!-tette vissza a szekercéjét Astrid megkönnyebülve. Leszálltunk a szigetre.
-Srácok! a sárkányokat el kéne bújtatni,mert itt mi nem lovagoljuk a sárkányokat. Vagyis a többi szigetlakó nem.
-Oké.-eggyezett bele Hablaty és elbújtattuk a sárkányainkat.Szép lassan sétáltunk a szigeten mint valami felfedezők.Persze mindenki kezében a jó kis fegyvere. Hablatynál például a pajzsa volt. Nálam az ijjam.(amit a kövi bekezdésben irok arról mi nem tudonk)
Guy és Nod is épp a sziget erdejében sétáltak és egyszer Guy megragadta Nodot és behúzta egy bokor mögé hogy elbújanak. Utána elkezdtek halkan,suttogva társalogni.
-Nod! Az ott nem Kata?-kezdte Guy.
-Áááuuu....Mi van?-eszmélt fel és utána döbbent le.-Wow. Tényleg! Kik azok vele?
-Nem tudom.
-Nem tudom hogy te hogy vele de szerintem szepp lett és jobb alakja is lett.-Guy értetlen fejjel nézett rá.
-Hát...most hogy mondod. Igazad van.-erre a mondatra megfordultam és a fába belelőttem egy nyilat,mert zajt hallottam. Persze mindenki hátra fordult.
-Mi az?-kérdezte Hablaty. Elkezdtem lassan futni felé és fél úton megálltam és elcsodálkoztam. Nod kikászálódott a bokor mögül. Mikor leporolta magát felénk nézett és ilyen arcot vágott:
-Wow(ejsd:wáó)!-csúszott ki a száján és felmért lentről felfelé. Én még mindig értetlenül néztem rá. Nem hittem a szememnek.Nod? Itt? Mit keres itt? Egy pillanatra megzorrent a bokor és egy vaddisznó szerű valami. Utána rohantam és a hátára terítettem és a fegyverem mutattam felé. Annak a valaminek ember keze volt ami feje felé nyújt mintha leakarta venni a fejét. Mint kiderűlt az egy mnaszk volt. Már félig levette és látszott arca amikor levette az egész maszkot és rám mosolygott. Olyan arcal nézett rám, hogy megismersz?
Kis tájékoztató
Sziasztok.
Bocsánat hogy nem voltam csak hát meghoztam az ideji évben az első rossz jegyemet. :( Férre ne értsétek jó tanuló vagyok (5-4-es) csak hát a kettes az kettes és nincs mese büntetést kaptam. Persze közben jöttek új ötleteim és ezt el is mondom neketek:
- új szereplők (nem én találok ki,hanem a barátom a Dreamworks és ezért onnan fogok szerezni mellékes emberkéket)
- új érzelmek(naplóm irányából)
- új kalandok (kis segítség hogy kivel:Dagur,Alvin,Anyám,Srácok,Amazon és minden lehetséges emberrel szinte :) )
- kitaláltam hogy én naplót fogok vezetni és ezért lesz még pár kalad vele kapcsoladban. És hogy változatos legyen, lesz pár történet amit úgy fokog irni hogy a naplómból "olvasom,mondom".
- nem fogok járni Hablattyal és Astrid sem.
- Melody-szigeti kalandok(ez alatt arra gondolok többek között hogy vissza térek régi,szeretett otthonomba és kevés boldogsággal. Nem én vagyok a fönők(még) mert még anyám az és vagy én leszek az vagy Hanga :/ Egy szóval menekülök a sorsom elől)
- Csak 3 évet ugrunk és az én életkorom a blogban nem valóságos!!
- Jha! És lehet hogy lesz benne egy kis ének tőlem származóan(bocsi de IMÁDOK énekelni a magánéletemben :) )
2015. október 23., péntek
6.rész folytatás
Miután vége lett az ölelkezésnek Jack elment valahova és utána pedig Hablaty jött oda hozzám.
-Na? Hogy sikerült neki?
-Elhívott.-néztem a földet szomorúan.
-Az jó! Vagy mégsem?
-Nem igazán. Eddig mindig ő hívott el. Mért lenne ez most különleges? Úgy érzem hogy már nem ő az igazi.-néztem a földre szomorúan.-Hablaty? Légyszi ne ilyedj meg amit csinálni fogok.
-Jó. De mi az?-kérdezte mire én átöleltem. A szemem sarkából láttam Jacket egy ijjal. Mont felént fordult és lőni készült. Akkora más elengedtemés arrébb löktem úgy hogy mindaketen elestünk. Hablaty volt allul én meg fölötte. Az ajkunk majdnem összeért. Felálltam mert Jack leakarta lőni Hablatyot.
-Mi a bajod Jack?-kérdeztem idegesen.Jack nem válaszolt és még egyszer lőni akart. Ezt a lővést Astrid védte ki. -Halljam!-segítettem fel Hablatyot-Mért akartál megölni?!
-Nem tédeg akarlak. Hanem Hablatyot.-tartotta Hablaty elé a fegyvert. Én ilyedtemben kitéptem a kezéből a fegyvert és dobtam el messze.
-Mért akarod megölni?
-Mert tudom hogy őt szereted és mert ez a parancs!
-Kiparancsol?
-Valaki!!
-Jól van! Ha nem mondod el akkor tünj el!! Menj el! ne is lássalak!!
-De hát Kata...!-ilyedt meg Astrid.
-Ha nem árul el semmit és meg akarja ölni a barátomat akkor nincs helye itt!-rám nézett Jack és elment kit érdekel hova. Astrid haza ment és Hablaty velem maradt.-Tudod Hablaty. Én mikor ideges vagy szomorú vagyok akkor hülyeségeket csinálok.
-Értem. De mért figyelmesztettél?
-Nem tudom. Csak gondoltam hogy tud mielőtt még hülyeséget csinálok.-mosolyodtam el.
-Értem. Hát jó.
-Még ne menj! Maradj még! Beszélgessünk.-mosolyogtam rá mire ő is vissza mosolygott.
-Jó.
Remélem tetszett csak eléggé rövid lett tudom....
-Na? Hogy sikerült neki?
-Elhívott.-néztem a földet szomorúan.
-Az jó! Vagy mégsem?
-Nem igazán. Eddig mindig ő hívott el. Mért lenne ez most különleges? Úgy érzem hogy már nem ő az igazi.-néztem a földre szomorúan.-Hablaty? Légyszi ne ilyedj meg amit csinálni fogok.
-Jó. De mi az?-kérdezte mire én átöleltem. A szemem sarkából láttam Jacket egy ijjal. Mont felént fordult és lőni készült. Akkora más elengedtemés arrébb löktem úgy hogy mindaketen elestünk. Hablaty volt allul én meg fölötte. Az ajkunk majdnem összeért. Felálltam mert Jack leakarta lőni Hablatyot.
-Mi a bajod Jack?-kérdeztem idegesen.Jack nem válaszolt és még egyszer lőni akart. Ezt a lővést Astrid védte ki. -Halljam!-segítettem fel Hablatyot-Mért akartál megölni?!
-Nem tédeg akarlak. Hanem Hablatyot.-tartotta Hablaty elé a fegyvert. Én ilyedtemben kitéptem a kezéből a fegyvert és dobtam el messze.
-Mért akarod megölni?
-Mert tudom hogy őt szereted és mert ez a parancs!
-Kiparancsol?
-Valaki!!
-Jól van! Ha nem mondod el akkor tünj el!! Menj el! ne is lássalak!!
-De hát Kata...!-ilyedt meg Astrid.
-Ha nem árul el semmit és meg akarja ölni a barátomat akkor nincs helye itt!-rám nézett Jack és elment kit érdekel hova. Astrid haza ment és Hablaty velem maradt.-Tudod Hablaty. Én mikor ideges vagy szomorú vagyok akkor hülyeségeket csinálok.
-Értem. De mért figyelmesztettél?
-Nem tudom. Csak gondoltam hogy tud mielőtt még hülyeséget csinálok.-mosolyodtam el.
-Értem. Hát jó.
-Még ne menj! Maradj még! Beszélgessünk.-mosolyogtam rá mire ő is vissza mosolygott.
-Jó.
Remélem tetszett csak eléggé rövid lett tudom....
2015. október 11., vasárnap
6.rész,Valentin-nap elő készítés
Reggel kicsit kómásan indult a reggel de végül sikerült felkelni. Nyomban az arénába mentem ahol már majdnem mindenki ott volt. Jack valamit tartott a háta mögött ezért rá kérdeztem.
-Sziasztok. Jack? Mit rejtegetsz a hátad mögött?
-Igen mi van a hátad mögött?-kérdezte Astrid mosolygva mert ő tudta mi van ott de falazott neki.
-Hát...Csak egy kis apróság.-elő vette a háta mögül a meglepit. A LVB szekercém volt az. Annyira örültem neki hogy oda futottam és átöleltem Jacket. Jack hirtelen nem kapcsolt és Astridra nézett aki elégedettten mosolygott és Jack is átölelt. Pont ekkor toppant be Hablaty is. kicsit megilyedt hogy itt mi történik. Aztán oda ment Astrid mellé összefont kézzel és rámosolygott. Mikor szétváltunk egymásra néztünk aztán mindketten elvörösödtünk és a fejünket vakartuk zavartan.
-Én most kipróbálom hogy még jó-e.-és elrepültem a közeli erdőbe.
-Utána megyek.-felszállt Astrid Viharbogárra és utánam jött.-Na tetszett az ajándék?-neki dőlt az egyik fához és kedvesen kérdezte.
-Csak nem tudtál róla?
-Hát...de. Direk meglepit akartam mert így lenne esélye nálad.-mondta boldogan és izgatottan mire az mondat utolsó felére elvörösödtem.-Bejött a tervem?-erre már elvörösde és szégyenlősen válaszoltam.
-Ö..ö..m.Mért akartad hogy esélye legyen nálam?
-Mert a megmentésed előtt-leültünk az egyik kivágott fatörzsre.-beszéltem vele és látszott rajta hogy bejössz neki. És gondoltam segítek neki.
-Jaj..Astrid. Nem kellett volna. Amúgy hogyan találtátok meg?-forgattam a szekercém és Astridra néztem.
-Öm...az már csak a kettőnk titka.-mosolyodott el. Mire én is elmosolydtam.
-Menjünk vissza.-felszálltunk a sárkányunkra és visszamentünk az arénába. -Megjöttünk!
-Örülök neki. Hallod én mutattam neki a szekercéd helyét ám!-tette karba a kezét takony.
-Nem takony. Ne beszélj sületlenségeket.-javította ki Hablaty.
-Engem igazán nem érdekel hogy ki mutatta meg neki a helyet. A lényeg hogy itt van.
-Amúgy nem csak ezt találtuk ahol voltunk.-kezde Jack.Erre érdeklődően visszafordultam,mert pont mögöttem állt.-Emlékszel még a lis koronádra amivel még kiskorunkban játszottunk?
-Igen. Emlékszem.-érdelkődően néztem.
-Hát...Azt is láttuk. De nagyon rossz állapotban volt. Már csak a darabjai voltak. Lehet hogy elégett a tűzben. De ha szerednéd csinálok neked egy újat.
-Nem kell köszönöm. az csak egy játék volt,nem igazi.Hamarosan itt lesz a Valentin-nap!
-Mi az a ,,Valentin-nap"?-kérdezte Takonypóc.
-Az egy olyan nap ahol a szerelmesek megajándékozzák egymást. Mi szoktunk egy bált is rendezni és elkell hívnod a ,,szerelmedet" és az lesz a te Valentin-napi kedvesed. Mi szoktuk ünnepelni és nagyon jók szoktak lenni. Nem akarjátok megünnepelni?
-Felőlem megrendezhetjük. Nagyon jól hangzik.-tette csípőre a kezét Astrid és a mondat végén Jackre nézett.
-Nekem is tetszik.-tette közzé Hablaty.
-Most szombaton lesz. Megszervezhetem Astriddal és Kőfejjel az ünnepséget?-karoltam át Astridot és kérdeztem.
-Nem látom akadályát.-kacsintott Hablaty.
-Holnap este a nagyteremben lesz 7-kor a bál. Mindenki valami más előkelőbb ruhába jöjjön és persze ha tehetitek parnerrel.Fiúk sok sikert!-ültem fel a sárkányomra Kőfejjel és elrepültünk. Astrid még ott maradt.
-Jack! Majd segítek.-szólt oda neki Astrid és utánunk jött.
-Jól van,srácok. Jack kérlek meséld el nekük hogy ez hogy működik.-kérte meg Hablaty.
-Hát...Először menj oda hozzá és adj neki virágot,de valami szépet vagy akár csokrot adhatsz neki vagy amit akarsz,és mond neki hogy ,,Leszel a Valentin-napi kedvesem?" és ha igent mond akkor van partnered.
-Oké. Nos,ki kit szeretne elhívni?-volt mellette egy tábla és arra felirta a lány neveket.
-Én Kataát fogom!-tette karba a kerét Takonyt. Hablaty a szemét forgatta és a nevem mellé húzott egy vonalat.
-Én még nem tudom.-szólalt meg Fa és Halvér egyszerre.
-Én Astridot fogom.-húzott egy vonalat Astrid neve mellé is egy vonalat.- Jack?
-Hát...én is Katára gondoltam,de takony már ....
-Hagyd! Takony soha az életben nem fogja elhívni.-segített neki Hablaty. Miután ez kész lett Takony elszökött a Nagyterembe ahol mi voltunk és leskelődőtt a résznyire kinyitott ajtón. Az egyik pillanatban nyikorogni kezdett az ajtó és Astriddal egyszerre dobtuk az ajtóhoz a szekercénket és Takonyt az ajtóhoz ,,szögeltük " fel. Pacsiztunk Astriddal és oda mentünk Takonyhoz és leszedtük a fegyvereket.
-Mit akarsz Takony?-muatott a földön fekvő Takonypócra a szekercéjével. Takonypóc úgy nézett Astridra mintha szerelmes lenne belé. Szerintem tuti az. Astrid fogta magát és kidobta a Nagyteremből Takonyt aki legurult a lépcsőn. A fiúk a lépcső aljáról nézték hogy mi történek. A végén Fafej nagyott nevetett rajta. Mi lányok még egészen sötétedésig terveztük a másnapot. Mikor léptem volna be házba Jack megállított.
-Kata!
-Igen.
-Csak azt szeretném kérdezni....hogy....lennél....e..-nem fejezte be a mondatot. A földet nézte és én felemeltem a fejét hogy rám nézzen és ezt mondtam.
-hát persze.-és átöleltem. Ő is átölelt. Astrid az egészert látta mert segített Jack-nek és suttogva mondta magának:,,Ez az!. Utána már elmentem aludni és mosolyva aludtam el.
Ez az a pillanat amikor megöleltem Jack-et mikor megtalálta az LVB fegyveremet.....
-Sziasztok. Jack? Mit rejtegetsz a hátad mögött?
-Igen mi van a hátad mögött?-kérdezte Astrid mosolygva mert ő tudta mi van ott de falazott neki.
-Hát...Csak egy kis apróság.-elő vette a háta mögül a meglepit. A LVB szekercém volt az. Annyira örültem neki hogy oda futottam és átöleltem Jacket. Jack hirtelen nem kapcsolt és Astridra nézett aki elégedettten mosolygott és Jack is átölelt. Pont ekkor toppant be Hablaty is. kicsit megilyedt hogy itt mi történik. Aztán oda ment Astrid mellé összefont kézzel és rámosolygott. Mikor szétváltunk egymásra néztünk aztán mindketten elvörösödtünk és a fejünket vakartuk zavartan.
-Én most kipróbálom hogy még jó-e.-és elrepültem a közeli erdőbe.
-Utána megyek.-felszállt Astrid Viharbogárra és utánam jött.-Na tetszett az ajándék?-neki dőlt az egyik fához és kedvesen kérdezte.
-Csak nem tudtál róla?
-Hát...de. Direk meglepit akartam mert így lenne esélye nálad.-mondta boldogan és izgatottan mire az mondat utolsó felére elvörösödtem.-Bejött a tervem?-erre már elvörösde és szégyenlősen válaszoltam.
-Ö..ö..m.Mért akartad hogy esélye legyen nálam?
-Mert a megmentésed előtt-leültünk az egyik kivágott fatörzsre.-beszéltem vele és látszott rajta hogy bejössz neki. És gondoltam segítek neki.
-Jaj..Astrid. Nem kellett volna. Amúgy hogyan találtátok meg?-forgattam a szekercém és Astridra néztem.
-Öm...az már csak a kettőnk titka.-mosolyodott el. Mire én is elmosolydtam.
-Menjünk vissza.-felszálltunk a sárkányunkra és visszamentünk az arénába. -Megjöttünk!
-Örülök neki. Hallod én mutattam neki a szekercéd helyét ám!-tette karba a kezét takony.
-Nem takony. Ne beszélj sületlenségeket.-javította ki Hablaty.
-Engem igazán nem érdekel hogy ki mutatta meg neki a helyet. A lényeg hogy itt van.
-Amúgy nem csak ezt találtuk ahol voltunk.-kezde Jack.Erre érdeklődően visszafordultam,mert pont mögöttem állt.-Emlékszel még a lis koronádra amivel még kiskorunkban játszottunk?
-Igen. Emlékszem.-érdelkődően néztem.
-Hát...Azt is láttuk. De nagyon rossz állapotban volt. Már csak a darabjai voltak. Lehet hogy elégett a tűzben. De ha szerednéd csinálok neked egy újat.
-Nem kell köszönöm. az csak egy játék volt,nem igazi.Hamarosan itt lesz a Valentin-nap!
-Mi az a ,,Valentin-nap"?-kérdezte Takonypóc.
-Az egy olyan nap ahol a szerelmesek megajándékozzák egymást. Mi szoktunk egy bált is rendezni és elkell hívnod a ,,szerelmedet" és az lesz a te Valentin-napi kedvesed. Mi szoktuk ünnepelni és nagyon jók szoktak lenni. Nem akarjátok megünnepelni?
-Felőlem megrendezhetjük. Nagyon jól hangzik.-tette csípőre a kezét Astrid és a mondat végén Jackre nézett.
-Nekem is tetszik.-tette közzé Hablaty.
-Most szombaton lesz. Megszervezhetem Astriddal és Kőfejjel az ünnepséget?-karoltam át Astridot és kérdeztem.
-Nem látom akadályát.-kacsintott Hablaty.
-Holnap este a nagyteremben lesz 7-kor a bál. Mindenki valami más előkelőbb ruhába jöjjön és persze ha tehetitek parnerrel.Fiúk sok sikert!-ültem fel a sárkányomra Kőfejjel és elrepültünk. Astrid még ott maradt.
-Jack! Majd segítek.-szólt oda neki Astrid és utánunk jött.
-Jól van,srácok. Jack kérlek meséld el nekük hogy ez hogy működik.-kérte meg Hablaty.
-Hát...Először menj oda hozzá és adj neki virágot,de valami szépet vagy akár csokrot adhatsz neki vagy amit akarsz,és mond neki hogy ,,Leszel a Valentin-napi kedvesem?" és ha igent mond akkor van partnered.
-Oké. Nos,ki kit szeretne elhívni?-volt mellette egy tábla és arra felirta a lány neveket.
-Én Kataát fogom!-tette karba a kerét Takonyt. Hablaty a szemét forgatta és a nevem mellé húzott egy vonalat.
-Én még nem tudom.-szólalt meg Fa és Halvér egyszerre.
-Én Astridot fogom.-húzott egy vonalat Astrid neve mellé is egy vonalat.- Jack?
-Hát...én is Katára gondoltam,de takony már ....
-Hagyd! Takony soha az életben nem fogja elhívni.-segített neki Hablaty. Miután ez kész lett Takony elszökött a Nagyterembe ahol mi voltunk és leskelődőtt a résznyire kinyitott ajtón. Az egyik pillanatban nyikorogni kezdett az ajtó és Astriddal egyszerre dobtuk az ajtóhoz a szekercénket és Takonyt az ajtóhoz ,,szögeltük " fel. Pacsiztunk Astriddal és oda mentünk Takonyhoz és leszedtük a fegyvereket.
-Mit akarsz Takony?-muatott a földön fekvő Takonypócra a szekercéjével. Takonypóc úgy nézett Astridra mintha szerelmes lenne belé. Szerintem tuti az. Astrid fogta magát és kidobta a Nagyteremből Takonyt aki legurult a lépcsőn. A fiúk a lépcső aljáról nézték hogy mi történek. A végén Fafej nagyott nevetett rajta. Mi lányok még egészen sötétedésig terveztük a másnapot. Mikor léptem volna be házba Jack megállított.
-Kata!
-Igen.
-Csak azt szeretném kérdezni....hogy....lennél....e..-nem fejezte be a mondatot. A földet nézte és én felemeltem a fejét hogy rám nézzen és ezt mondtam.
-hát persze.-és átöleltem. Ő is átölelt. Astrid az egészert látta mert segített Jack-nek és suttogva mondta magának:,,Ez az!. Utána már elmentem aludni és mosolyva aludtam el.
2015. október 10., szombat
teszt
https://lh3.googleusercontent.com/QrIEstB9miGg6Utm5coZ94OoEPV-L-Ii39V8RWlu5BIBP3FssVMgPGdMnqJm6KyBTyVzhhJ7HMdfmv-kZ9yQT_JzI1nd=w506-k
Elhoztam nektek a tesztet és irjatok ide a ,,bejedzés" alá ha kitöltöttétek. Sok sikert ;)
Elhoztam nektek a tesztet és irjatok ide a ,,bejedzés" alá ha kitöltöttétek. Sok sikert ;)
2015. október 9., péntek
5. rész (folytatás)
-Tudjátok azóta már kibékültünk,csak volt egy kis nézet eltérés.-magyarázkodott Astrid miközben a fejét vakarta.
-Jól van. Elindulunk és megvárjuk míg reggel lesz.-vázolta a tervet Hablaty.
-Mért reggel? Világosba? Mindenki meg fog minket látni! Nem sötétbe kéne? Mert akkor nem látna meg minket senki.-értetlenkedett Astrid
-Tudom Astrid és jogos,de arra várnak hogy éjjel megyünk és segítünk neki,de ha ti este akarjátok nekem úgy is jó.
-Nem! Majd este megyünk addig is élesítem a szekercém és gyakorlok. Senki ne ilyesszen meg! Még véletlenül se!-ült fel Viharbogárra miközben a szekercéjével a srécokra mutogatott aztán elrepült. A többiek is felkészültek. Hablaty csöndben a tervet élesítette míg az ikrek egymásnak futottak. Takony egykézzel fekvő támaszt csinált hogy majd lássam rajta hogy megerőltette magát az "akción". Már majdnem elindultak de nem találták sehol sem Jack-et.-Majd én megkeresem.-szólt Astrid és sárkány nélkül a szekercéjével elment megkeresni Jankót.-Jankó!! Jankó!!-forgolodott körbe miközben ment. Az egyik pillanatban észre vett valakit a házam tetején. Először nem tudta hogy ki az, ezért előrántotta a szekercéjét és felmászott a tetőre. Mikor felért észre vette hogy Jankó ül szomorúan és a fején a csukja volt ezért nagyon bánatos volt.-Szia. Nem zavarok?-oda ment hozzá és leült mellé.
-Nem zavarsz,gyere csak. Csak kicsit elgondolkoztam egy kicsit.
-Aggódsz érte?-ránézett Jackre mire Jack elvörösödött.-Elhiszem. Kata kedves lány és jó harcos. Persze neki is vannak ördögi és kicsit merész pillanatai,de nagyon jó barát és ahoz képest hogy örökös nagyon foglalkozik a szigetével. Megérdemli hogy egy ilyen hozzá hasonló sráccal legyen és te is megérdemled.-nézett a földre Astrid miközben mondta. Jankó csak hallgatta.-Pár perc múlva indulunk a megmentésére. Jössz?
-Persze.-válaszolta Jack és Astriddal visszamentek a sárkánysuli és elindultak. Közben én valahogy leszereltem a számról a kendót és mikor egy őr jött hogy vissza tegye a lábbamal megrudtam és ettől összeesett. Kiesett a zsebéből egy tőr. Felvettem és kikötöztem a kezemről a kötelet. Gyorsan osonva ki akartam szabadítani Amazont. Már épp a zárat akartam feltörni mikor valaki befogta a számat. Megilyedtem és a kéz ami a számon volt,gyorsan megfogtam és átsuhintottam feletettem és a földre terült.
-Dagur?! Tudhattam volna!-visszafordultam és gyorsan kiakartam szabadítani ismét de megint kudarc volt mert megint élfogott de most a kezemet feszítette hátra és kötötte meg. Amazon szomorúan nézett.
-Innen nem menekülsz,úgye azt tudod?
-Igen,tisztába vagyok vele. De én tudod hogy ügyesebb lettem mint voltam.
-Én meg felfegyverkeztem! Szóval felkészültem mindenre.
-Mindenre?-voltam meg a szemöldökön kérdően és mosolyogva.
-Majdnem mindenre.-és ebben a pillanatban felvett valamilyen sárkány vagy ember. Nagyon megilyedtem. Felnéztem és egy sárkány rám mosolygott. Fogatlan volt az. Astrid alánk repült és elvágta a köteleket. Megköszöntem és leraktak a hajón.
-Dagur! Mit akarsz velem?
-Már semmit csak írd alá az egyik szerződést.
-Milyen szerződést?
-Amiben az áll hogy csak 16 éves korodban lehetsz a főnöd és kell lennie addigra "fiúdnak".-erre a mondastra Astrid és Jack egymásra néztek. Aztán Jack elvörösödött és Habléaty is egy kicsit. Takony büszkén a csípőjére tette a kezét de senki nem tudja méretr volt büszke. Astridra néztem aztán visszanéztem Dagurra és a lapra.- de ha a tesód előbb betölti a 16-ot akkor ő lesz a főnök. El kell fogadnod mert anélkül nem lehet semmiképpen a főnök.-átadta a szerződést és a tollat amivel alá kell írnom.Nagyot sohajtottam. Addigra már mindenki leszállt.
-Rendben.-Mindenki megdöbbenve nézett és Astrid meg Hablaty oda jöttek mellém.
-De mit csinálsz? Addigra elfogja foglalni! És csak ha van fiúd csak akkor foglalhatod vissza?-moindták egyszerre Hablaty és Astrid.
-Igen. Képes vagyok bármire a szigetem megmentésére!-oda jött Jack. A vállamra tette a kezét(vagyis átkarolt) és bíztatóan rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá és alá írtam a szerződést.- De Dagur. Ígérd meg,míg nincs írányítás a szigeten addig békén hagyod! Ha lesz rajta főnök akkor már lehet támadnod.-rá bólintott és kiszabadította Amazont. Felültem rá.
-Viszlát 6 év múlva!-és elrepültünk. Útközben mindenki kérdezgetett.
-Na és gondolkoztál azon hogy kit szeretnél majd magad meltett látni és leélni vele az életed?-kezde Astrrid.
-Hát igazából még nem igazán. De vannak már a listán.-ránéztem Hablatyra és Jackre és közben mosolyogtam elvörösödve. Visszaértünk és azonal az ágyba vetettem magam még köszönés nélkül és már durmoltam. A többiek is lefegüdtek aludni...
így nézett rám Fogatlan..... ♥
-Jól van. Elindulunk és megvárjuk míg reggel lesz.-vázolta a tervet Hablaty.
-Mért reggel? Világosba? Mindenki meg fog minket látni! Nem sötétbe kéne? Mert akkor nem látna meg minket senki.-értetlenkedett Astrid
-Tudom Astrid és jogos,de arra várnak hogy éjjel megyünk és segítünk neki,de ha ti este akarjátok nekem úgy is jó.
-Nem! Majd este megyünk addig is élesítem a szekercém és gyakorlok. Senki ne ilyesszen meg! Még véletlenül se!-ült fel Viharbogárra miközben a szekercéjével a srécokra mutogatott aztán elrepült. A többiek is felkészültek. Hablaty csöndben a tervet élesítette míg az ikrek egymásnak futottak. Takony egykézzel fekvő támaszt csinált hogy majd lássam rajta hogy megerőltette magát az "akción". Már majdnem elindultak de nem találták sehol sem Jack-et.-Majd én megkeresem.-szólt Astrid és sárkány nélkül a szekercéjével elment megkeresni Jankót.-Jankó!! Jankó!!-forgolodott körbe miközben ment. Az egyik pillanatban észre vett valakit a házam tetején. Először nem tudta hogy ki az, ezért előrántotta a szekercéjét és felmászott a tetőre. Mikor felért észre vette hogy Jankó ül szomorúan és a fején a csukja volt ezért nagyon bánatos volt.-Szia. Nem zavarok?-oda ment hozzá és leült mellé.
-Nem zavarsz,gyere csak. Csak kicsit elgondolkoztam egy kicsit.
-Aggódsz érte?-ránézett Jackre mire Jack elvörösödött.-Elhiszem. Kata kedves lány és jó harcos. Persze neki is vannak ördögi és kicsit merész pillanatai,de nagyon jó barát és ahoz képest hogy örökös nagyon foglalkozik a szigetével. Megérdemli hogy egy ilyen hozzá hasonló sráccal legyen és te is megérdemled.-nézett a földre Astrid miközben mondta. Jankó csak hallgatta.-Pár perc múlva indulunk a megmentésére. Jössz?
-Persze.-válaszolta Jack és Astriddal visszamentek a sárkánysuli és elindultak. Közben én valahogy leszereltem a számról a kendót és mikor egy őr jött hogy vissza tegye a lábbamal megrudtam és ettől összeesett. Kiesett a zsebéből egy tőr. Felvettem és kikötöztem a kezemről a kötelet. Gyorsan osonva ki akartam szabadítani Amazont. Már épp a zárat akartam feltörni mikor valaki befogta a számat. Megilyedtem és a kéz ami a számon volt,gyorsan megfogtam és átsuhintottam feletettem és a földre terült.
-Dagur?! Tudhattam volna!-visszafordultam és gyorsan kiakartam szabadítani ismét de megint kudarc volt mert megint élfogott de most a kezemet feszítette hátra és kötötte meg. Amazon szomorúan nézett.
-Innen nem menekülsz,úgye azt tudod?
-Igen,tisztába vagyok vele. De én tudod hogy ügyesebb lettem mint voltam.
-Én meg felfegyverkeztem! Szóval felkészültem mindenre.
-Mindenre?-voltam meg a szemöldökön kérdően és mosolyogva.
-Majdnem mindenre.-és ebben a pillanatban felvett valamilyen sárkány vagy ember. Nagyon megilyedtem. Felnéztem és egy sárkány rám mosolygott. Fogatlan volt az. Astrid alánk repült és elvágta a köteleket. Megköszöntem és leraktak a hajón.
-Dagur! Mit akarsz velem?
-Már semmit csak írd alá az egyik szerződést.
-Milyen szerződést?
-Amiben az áll hogy csak 16 éves korodban lehetsz a főnöd és kell lennie addigra "fiúdnak".-erre a mondastra Astrid és Jack egymásra néztek. Aztán Jack elvörösödött és Habléaty is egy kicsit. Takony büszkén a csípőjére tette a kezét de senki nem tudja méretr volt büszke. Astridra néztem aztán visszanéztem Dagurra és a lapra.- de ha a tesód előbb betölti a 16-ot akkor ő lesz a főnök. El kell fogadnod mert anélkül nem lehet semmiképpen a főnök.-átadta a szerződést és a tollat amivel alá kell írnom.Nagyot sohajtottam. Addigra már mindenki leszállt.
-Rendben.-Mindenki megdöbbenve nézett és Astrid meg Hablaty oda jöttek mellém.
-De mit csinálsz? Addigra elfogja foglalni! És csak ha van fiúd csak akkor foglalhatod vissza?-moindták egyszerre Hablaty és Astrid.
-Igen. Képes vagyok bármire a szigetem megmentésére!-oda jött Jack. A vállamra tette a kezét(vagyis átkarolt) és bíztatóan rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá és alá írtam a szerződést.- De Dagur. Ígérd meg,míg nincs írányítás a szigeten addig békén hagyod! Ha lesz rajta főnök akkor már lehet támadnod.-rá bólintott és kiszabadította Amazont. Felültem rá.
-Viszlát 6 év múlva!-és elrepültünk. Útközben mindenki kérdezgetett.
-Na és gondolkoztál azon hogy kit szeretnél majd magad meltett látni és leélni vele az életed?-kezde Astrrid.
-Hát igazából még nem igazán. De vannak már a listán.-ránéztem Hablatyra és Jackre és közben mosolyogtam elvörösödve. Visszaértünk és azonal az ágyba vetettem magam még köszönés nélkül és már durmoltam. A többiek is lefegüdtek aludni...
így nézett rám Fogatlan..... ♥2015. október 5., hétfő
5.rész
-Elnézést a késésért,csak elaludtam,mert tegnap este sokáig voltam fent.-értem be az arénába.
-Mit csináltál este olyan sokáig hogy nem tudtál aludni?-köszöntött Hablaty.
-Gondolkoztam. Legalább hajnalig,mert nagyon foglalkoztatott egy mondat.
-Mi volt az a mondat? Talán én?-kérdezett Takony és megcsókolta a muszkliát.
-Majnem minden kivéve te. De titok hogy mi vagy ki volt az!
-Huh...A kis titokzatos....-Jankó megszólalt. Van egy érzésem hogy mire gondolt. Hogy érzékeltessem a humorát és hogy mire gondolt rá fintorogtam és utána nevettem egyet.(majd a bejedzés végén megmutatom a giffeket róla)
-Jól van elég a mókából. Arra gondoltam menjünk egy kis repülésre és nézzük meg mi történik a szigeten.-kezde Hablaty és ölte meg a mókát. Ünnep rontó,de kedves.-Jól van. Mindenki nyeregbe! Jankó te is jössz?
-Igen! Felül mögém.-jelentettem ki.
-Oké. Indulás!-felrepültünk és láttuk hogy Sven farmjáról elszöknek a bárányok. Sven a fejét fogta és tátogott és idegeskedett.-Csapat! Szerezzük vissza a bárányokat! Indulás! Oszolj!-10 perc után mindenki ott volt Sven farmjánál.
-Na ki mennyit hozott vissza?-kérdezte Kőfej. Mi kettőt.
-Én 3-at.-mondták egyszerre Astrid,Takony és Hablaty Harvérrel.
-Mi 4-et.-fejeztem be.
-Ja mert ti ketten voltatok egy sárkányon.-erősködtek az ikrek.
-De ti is. Csak mi jobbak voltunk.-feleltem és elégedetten csibőre tettem a kezem.
-De ez nem verseny volt.-Hablaty is beszállt a beszélgetésbe.
-De lehetne. Jó ötlet nem?-javasolta Takony.
-De! Jól hangzik. Nekem bejön az ötlet.-válaszoltam.
-Úgy jön be mint én?-vonogatta a szemöldökét rám Takony.
-Hányszor mondjam?!?! Nekem te nem jössz be, ééés soha nem is fogsz!!!!-idegeskedtem.
-Jól van,Kata. Nyugi.-nyugtatott le Hablaty mert majdnem behúztam volna Takonynak.
-Kössz, Hablaty. Még kapsz Takony!-felszálltam Amazonra és elrepültem hogy kiönsem a haragom.
-Utána megyek leállítani. Ki tudja mire képes ha mérges.-indult volna el Hablaty de egy pillanatra megállította Jack.
-Hablaty. Vigyázz,mert megis ölhet ha van nála fegyver. Csak felkészítelek szóval légy résen.
-Kössz. Igyekszem nem meghalni.-és felrepült hogy megkeressen. Az erdőben voltam és mivel Astrid készített nekem egy szekercét hogy kibékítsen ezért alkalmat találtam kipróbálni. Egy fa volt Takonypóc és majdnem ki vágtam a fát mire Hablaty oda ért. Mikor oda ért felé tartottam a szekercét már majd nem elhajítottam mikor rájottem hogy az Hablaty és ne bántsam.
-Mért jöttél el? Csak nem azért hogy leállíts? Nem fogsz tudni,mert egyszer még megölöm!
-Ömm...Tudom milyen Takonypóc és tudom hogy megérdemelné de adj neki még egy esélyt. Kérlek...-kedveskedett Hablaty.
-Elmondok neked valamit amit csak Jack tud és én mert....-leülltünk ésnem tudtam befejezni mert Hablaty belevágott.
-Mért vagytok annyira jóban Jack-kel ha szabad kérdeznem?
-Mert régebben voltak még velünk egy idős vikingek de őket Alvin és Dagur elfogta és kitudja mi történt velük.
-oh..értem.
-Hogy úgye ezért vagyok vele ennyire jóban meg azért is mert a többiek közül is őt választottam a többiek nagyon makacsak voltak és ő nem volt az és azóta a legjobb barátom.
-Ő amúgy szeret téged? Csak kérdezem....
-Hát... Lehet. Mert a többi fiú közül tetszett egy csak annak elmondtam és azóta szóba se állt velem meg szidott meg satöbbi. De Jack is bevallotta nekem és én nem is igazán törödöm vele. Amúgy ez volt az ok amiért nem aludtam. Te is és Jack is jó barátom vagytok és ezen gondolkoztam,mert az ölelés sem volt ám hiába-mosolyottam elvörösve Hablatyra aki szintén elvörösött.-Látod ezut mondtam és nem tudok választani és ezért nem szeretem annyira aki nekem udvarok ilyenkor Takonyra gondolok.
-Értem.
-És tudod nehéz választani és én ilyenkor hülyeségeket művelek...Tudod mit?
-Mit?
-Most inkább..-nem fejeztem be hanem felültem Amazonra és hazamentem. A szekercém ott maradt és Hablaty megfogta és nézte ahogy elmegyek. A házba érve felmentem az emeletre és leültem a fal és az ágy közé gondolkodni. Hablaty visszament a többiekhez az arénába és elkezte vizsgálni a fegyveremet.
-Hablaty! Mit keres nálad Kata szekercéje?-rontott rá Hablatyra Astrid.
-Csak beszélgettünk és ott hagyta mikor haza repült. Elviszem neki.-és elrepült hogy oda adja nekem.
-Várj!-álította meg Jack.-Elvinnél engem is?-Hablaty bólintott és elvitte Jack-et is. Bekopogtak és utána kinyitották az ajtót. Amazon a földszinten fegüdt és erre felkapta a fejét.
-Kata? Itt vagy? Jack vagyok Hablattyal!-kiálltotta Jack.
-Az emeleten vagyok. Feljöhettek.-feljöttek az emeletre és látták hogy pakolok.
-Mit csinálsz?-kérdezték egyszerre.
-Csak vissza megyek és megkeresem a szigetemet és megvédem Alvintól és Dagurtól. Mert már eleget vártam. Mégre felkészültem és készen állok rá! És nem fogtok megállítani!-kaptam fel a cuccom és lefutottam a földszintre Amazonhoz.
-Meg kell hogy állítsunk. Figyelj egyedül nem mehetsz el! Vagyis nem engedünk el!-fogta meg a karom hogy beszélni tudjon velem.
-Mondtam nem tudsz megállítani. Bármit teszel akkor sem!! Figyelj,mit tennél ha Hibbant-szigettel és a szigetlakókkal történik ugyan ez? Te mit tennél? Szerintem hasonlót mint én!-rám nézett aztán a földre.-Mellesleg gondolj arra amit mondtam és azt komolyan gondoltam. Nem szeretném hogy bármelyikőtöknek is baja essen.Mert barátilag minegyikőtöket birom és nem akarom hogy bajotok legyen ezért NE gyertek utánam.Jó?-egymásra néztek és bólógattak. Átöleltem őket egyszerre és felültem Amazonra és elindultam észak felé egyenesen. A fiúk kijöttek a házból és nézték ahogy elmegyek. Takony letérdelt és így szólt:
-Mért hagytál itt??-a többiek értetlenül nézték a drámáját és Astrid átkarolta Hablatyot és ránézett és így szólt:
-Szerinted vissza jön? Mármint szabadon és élve?
-Nem tudom,Astrid. De utána kell mennünk.Ki tudja mit akar csinálni?
Közben mikor épp kerestem a szigetet az egyik oldalról eltalált egy háló ami beterített engem és Amazon és így lezuhantunk egy hajóra.Most kivételesen Dagur hajója volt a landolási helyem. Nagyon felszerelkezett mert mikor észbe kaptam már fegyvert tartottak ránk. Kedves banda. Rám nézett az ő olyan őrült arcával és már majdnem behúztam neki mikor megszólalt és vissza egyenesedett:
-Hát ellátogattál szerény kis hajómra?
-Csak útban vagyok megyek és neked semmi közöd hogy hova tartok!!
-Csak nem Melody-sziget felé?
-Honnan tudtad?
-Megérzés. Most elvezetsz minket a szigethez és addig leszel a foglyom ameddig oda nem érünk és nem érdekel ha nemet mondasz mert már akaratod ellenére elfoglalom. Tudod a szüleid meghaltak.-és e mondat végesztével elment és az emberei megkötözték a kezem hátul miután hozzá kötöttek az árbochoz. Még a számat is bekötözték. Jól felkészültek mondhatom. Amazont pedig lövés álló ketrecbe zárták. Amazonra néztem aztán lesüllyedtem mert álltam és lehajtottam a fejem hogy jelezzem hogy innen nincs ki út. Dagur látta hogy teljesen végtelen vagyok és elégedett mosollyal elkezdett levelet irni. Nem tudom mit irt de nem is érdekelt, de tudtam hogy Hablaty eljön értem vagy Jack jön de számítottam a segítségre de azért próbáltam tervet eszelni. Egy kis idő után Hablaty a levelet megkapva mindenkit a sárkánysuliba hivatott.
-Figyelem!Nem kellett sok idő mert megyünk megkeresni Katát. Felolvasom nektek a szerelmes levelemet.-kezte el.
-Várj! Kaptál Katától szerelmes levelet? Azt nekem kellett volna kapnom!-értetlenkedett Takonypóc.
-Ez nem szerelmes levél,Takony. Csak átvitt értelem. Ezt Dagur küldte. Felolvasom:
Üdv Bratyó....
Képzeld jöhetsz a barátnődért mert megtaláltuk repülés közben és most teljesen végtelen. Se kiabálni se szabadulni nem tud. Sárkánya ketrecben a fegyvere vízben és ő árbochoz van kötözve és a szája is zárt kapott vagyis be van az is kötve. Ja és a ketrec lövés biztos. Szóval ki szabadíthatod de siess mert elfoglaljuk Melody-szigetét az engedéje nélkül.
Sok sikert kíván,Dagur a tébolyult....
-Szóval elkapták. Most kiszabadítjuk vagy mi?-értetlenkedett Fafej.
-Hát persze!! Elveszett a LVB fegyvere!-erősködött Astrid.
-LVB fegyver? Az meg mi?-szólt Takony.
-Legjobb Viking Barátnő(közös) fegyver.fejezte Astrid.
FOLYTATJUK...............
Kimaradt képek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)